Mit ismerhetünk meg, ha megfigyeljük, mi történik velünk és körülöttünk a valóságban, de még mindig rejtélybe van burkolózva. Hogyan fedezhetjük fel az ismeretlent? Ez egy tudományos kutatómunka, amely vonz bennünket.

Nem tehetünk mást, mint megfigyelni, hogy valami mozog, változik, mássá válik. De még mindig képtelenek vagyunk felismerni vagy megérteni azt, ami ezt a mozgást okozza. Már az ókori görögök is kérdezték, „mi a mozgató ok”.

Azt már észrevettük, hogy ennek a mozgásnak szüksége van valamire, ami megmozdítja, amit akkor energiának neveztünk. Még azt is megtanultuk, hogyan változtathatunk állapotokat energiával. Hideget melegíteni és fordítva, vagy tárgyak at mozgatni egyik helyről a másikra, akár a Holdra, vagy most már a világűrbe is. De miért tehetjük ezt és miért van ez nekünk megengedve? Ezt nem tudjuk.

Aztán azt is megmutatódott, hogyan tudunk energiát elöállítani különféle módokon, tűzből, vízből, napsugarakból stb. A tudományos gondolkodás számára egyre jobban kiderült, honnan szerezhetünk olyan rejtett energiákat, amelyeket korábban nem ismertünk (pl. atomenergia). A valószínűség logikája szerint, ha folytatjuk kutatásainkat, felbukkan néhány más energiaforrás is, amelyekről még nem tudunk.

Ami számunkra különleges ebben az energiakapcsolatban, az az emberi kapcsolat. A legújabb tudományos eredmények szerint az objektív tudás emberi beavatkozás nélkül nem is létezik, vagyis a felfedező szellem (dialogikusan) ennek szerves része. Vagyis maga az anyag sem (önmagában) egyáltalán nem létezik. Ez a klasszikus fizika átlépése után, a kvantum- és relativitáselmélettel való transzcendenciájának felismerésével, Max Plank, Einstein és a további kutatások alapvető megállapításai szerint történt.

A szellemi tudományoknak a filozófiában megmutatkozott, hogy ez az „önmagában” gondolkodás (Kantnál) és a történelmi fejlődésben (Hegellel) az idealizmus dialektikájának határait elérve, a történelmileg szükséges átlépést, Rosenzweig dialogikájában érte el.

Relatíven nem is tartott olyan sokáig, míg az ember felismerte (nagy tudományos valószínűséggel), hogy körülöttünk minden, beleértve az univerzumot is, energiával töltődik fel, tele van vele és folyamatosan mozog. De még eddig nem tudtuk felismerni, mi ennek az energiának a lényege, vagyis a mozgásának oka. A klasszikus filozófia ekkor ezt a végső okot Istennek nevezte.

Útközben azonban még kiderült néhány titok a tudományos gondolkodás számára (még akkor is, ha egyszerre megtudhattuk, milyen keveset tudunk az egészről). De antropomorfizmusra redukálva (alkalmatlanságunkra) néhány összefüggés mégis érthetővé vált mozaikszerűen, egy viszonylag emberi egészben. (Ez a „humanizálás” hihetően megérthetö, például a zsidó-keresztény vallás „Miatyánk” imájában.)

E legújabb megállapítások szerint át kell gondolni korábban klasszikus viszonyunkat az egész univerzumhoz, következésképpen létünkhöz is. Az a tény, hogy a dialektikus klasszikusnak a végére értünk, a jelenben föld-planetáris szinten nyilvánvalóvá vált. De ahhoz, hogy tovább léphessünk az „új gondolkodással”, először meg kell tanulnunk megérteni és tudni kell használni a legújabb eredményeket.

A mi korunkban valami csak akkor hiteles, ha tudományos eredményeket és az elfogadás bizonyítékait fel lehet mutatni. Ez már több tudományban is megtörtént az utóbbi időben. Ami minden esetben döntő volt, az a klasszikus gondolkodás átlépése. Ez vonatkozik a történelem-társadalmi, valamint matematikai és természettudományi ágakra is.

Ezeknek az eredményeknek meg kell felelniük azonban antropomorf követelményeknek is. Legjobb, ha még kísérleti bizonyítékokkal és tapasztalatokkal vannak alátámasztva. Pld. az Egyesült Államokban több mint 200 éve ezelött várt történelem vége. még mindig nem következett be. Ehelyett csak a természettudományok fejlődése, a történeti-társadalomtudományokkal együtt jutott el a dialektika végére.

Jelentös hatást gyakorolt a továbbfejlődésre, a klasszikus fizika átlépése a kvantumelmélettel, amivel fel lett oldva a klasszikus hit az addigi szilárd törvényekben. Mert az atomi neutronok megfigyelésekor valami váratlan bukkant fel. Egyszerűen eltűntek, majd újra megjelentek. De most, attól függően, hogy nézi e valaki. A tudósok még nem is tudták kideríteni, hol voltak eltűnésük ideje alatt.

Hogyan értelmezzük ezt az „eltűnést” a klasszikus fizikai törvények alapján? Mert az atomok nem akarnak engedelmeskedni az ember által korábban alkotott törvényeknek. Vagy ezt egyszerűen csodaként kell magyarázni, mint a sok más jelenséget a valóságban, amit nem értünk és nem tudunk racionálisan megmagyarázni?

A korábban kialakult klasszikus törvények felbomlása után megnyílt a tér a világegyetem felé. Ennek során magát az embert is újra felfedezték, egyedülálló lényét, Isten teremtésével. A klasszikus hierarchián és etikán kívül, megszabadulva azoktól, melyekbe őket, (férfit és nőt) belekényszerítették az előző évezredek során.

A tudatosság számára megmutatkozott, hogy Isten az emberekben is ott van. De ez nem jelenti azt, hogy az ember Isten. A történelemben már ezt a látszatot kihasználták egyes uralkodók, fáraók, császárok, királyok, guruk, stb. Azonban ez csak annyit jelent, hogy az emberek saját magukat dialogikusan is megfigyelhetik (nem csak a környezetüket) és tanulhatnak belöle.

Régebben az emberek tárgyilagosították, amit tudtak magukról, a test és a lélek elválasztásával, amellyel a klasszikus tudományt alapozták meg. Ami aztán dialektikusan a végsőkig, egészen napjainkig, tudott érvényesülni, amint test-lélek problémája, az alany-tárgy ellentétben. Legalábbis főleg az ókori görög klasszikusok által befolyásolt nyugati tudományokban. A távol-keleti gondolkodásmód bizonyos mértékig megkíménült ettől az elkülönüléstől.

A legújabb tudományos megismerések közé tartoznak az energiaelemzés eredményei és következtetései, amelyek irányítják jelenlegi életünket. Energia nélkül semmi sem működik. A villanykörtével kezdődik, amely csak akkor világít, ha csatlakoztatva van az elektromos hálózathoz. Majd Max Planck véletlen felfedezését követi, miszerint a fénysugarak nagyon kis részecskékben hagyják el a fényforrást, nem egyenletes sugárzásban. Ez lesz a kvantummechanika alapja, amely aztán bizarr törvények alapján határozza meg mindennapi életünket.

Ennek eredményeként számos jelenleg nélkülözhetetlen eszköz működik. Rádió, televízió, mobiltelefonok, internet stb.. Melyek az információk, éteren keresztüli továbbítására szolgálnak. Már nem csak a földgömbön, hanem a kvantumtereken keresztül, messze az univerzumba, ha energiaforráshoz kapcsolódnak

A különleges belátás az, hogy ez az energiaforrás lehet maga az ember is. Persze csak ha fel van töltve. E problémák megoldásához azonban számos más, nemrégiben felfedezett összetevőt is meg kell érteni. Amit Nikola Tesla három fontos kifejezésben foglalt össze: „Energia, Frekvencia és Rezgés”. És mondta; hogy e három fogalom figyelembevétele megnyitja az utat az univerzum megismeréséhez.

Az emberi testnek, léleknek és szellemnek is szüksége van energiára. A szervezetnek először táplálékra van szüksége az energia előállításához, mint minden élőlénynek. Az emberek számára fontos az önkontroll, hogy milyen ételeket és milyen mennyiségben fogyaszt. Amitől nemcsak testi, hanem lelki egészsége is múlik. Amikor a test és a lélek alapvető szükségletei teljesülnek, a szellemet csak akkor lehet megszólítani.

A mai ember lelki egészségének alkalmazkodnia kell a mai új körülményekhez. Tanulni kell a múltból és a klasszikus történelemből, és „új gondolkodással” alkalmazkodni az új körülményekhez. (Amit sajnos néhány hatalmon lévő még mindig halogat.)

Mérésekkel sikerült igazolni a kvantumelmélet felfedezéseit, hogy a minket körülvevő egész tér kvantummezökkel van átszőve. Amiből valószínűleg azt a következtetést vonták le (ami már meghaladja az én felfogásomat), hogy az egész univerzum beletartozhat.

Igen, 2011-ben fizikai Nobel-díjat kapott három kozmológiai kutató, Saul Perlmitter és Adam. G. Riess és Brian P. Schmidt, akik szupernóva-megfigyelések révén fedezték fel, hogy az univerzumnak csak 4%-a anyag (beleértve az összes közeli és további galaxist is), a másik 96%-a pedig az egész anyagi világot átható energia. Ez minden tárgyra, minden élőlényre és minden égitestre vonatkozik.

Tehát, az emberi test teljes lényének csak mindössze 4%-a anyag. A fennmaradó energiatest 96%-a, az azt körülvevő aura. Ez meg az embert létrehozó energia nem különül el más emberek energiájától, még a bolygóktól vagy az univerzum más részeitől sem. Következésképpen az energiauniverzum tudatos részei vagyunk. És ha a részek tudatosak, az egész is csak tudatos lehet. Amibe aztán beletartozik a gondolkodásunk, amellyel mindenkivel egyetemes kapcsolatban lehetünk (telepatikusan is?).

Ez után meg függ attól, hogyan tudjuk az energiánkat tudatossá tenni. Az emberi tudat a gondolkodáson keresztül jön létre. A mentális gondolkodási munka során megtudhatjuk, hogy a gondolkodásnak energiára van szüksége. Egy idő után elfáradunk, és fel kell töltödnünk. Ekkor nem elég csak enni valamit, ami gyakran még jobban elfáraszt bennünket a további gondolkodásban.

Lelki békére van szükségünk, hogy felkészüljünk a további gondolkodásra. Ezt a szükséges pihenést különféle módszerekkel lehet elérni. Klasszikus módszerek, különösen az európai befolyású civilizációkban a különféle sportok, általános játékok, művészi tevékenységek, stb. Mélyebb lelki békét lehet azonban elérni a több ezeréves múltra visszatekintő meditációs módszerekkel. Szerencsére eredetiségükben még megtalálhatóak a távol-keleti kultúrákban.

Különösen mozgalmas életünk során tapasztalhattuk meg a különböző típusú meditációk nyugtató mentális hatásait. (Ha egy kis időt tudunk rászánni). A jóga egyre népszerűbb lett a nyugati világban. Ezek közül a legnépszerűbbek, a Hata Yogával végzett fizikai gyakorlatok, amelyek eredetileg csak a későbbi meditációra való felkészítést szolgálják. (Ami a mi túlterhelt tevékenységeink mellett, csak ritkán érhetö el, és leginkább csak a fizikai gyakorlatoknál marad.)

De ahhoz, hogy megteremtsük a meditáció feltételeit, fizikai megnyugvásra van szükség. Ha valaki ilyenkor időt (és anyagiakat is) megtud engedni magának, további szemináriumokon részt venni, megtapasztalhat olyan érzelmi lelki világot, amely a megszokott intellektuálison túlmutat. A Hatha Jóga legmagasabb fokán, a Tantrában megtapasztalhatja a csakra harmóniák lelki erejét.

Egy olyan szférába, amelynek létezése a legújabb tudományos eredmények szerint műszerekkel mérhetően bebizonyosodott. Amire az ókori bölcsességben már több spirituális személyiség mutatott rá. Az áttörés ennek megértésében csak a legújabb korszakban következett be, amikor a kvantummechanika átlépte a klasszikus fizikát.

Dialogikus relációban, az ősi spiritualitás és a legújabb tudomány között, amelyel, pld. Gregg Braden amerikai, egykori űrmérnök, ma spirituális kutató foglalkozik és hidat próbál építeni a legújabb tudomány és az ősi filozófiai bölcsesség között.

Mert a legújabb műszerek mérhetően megerősítették a szervezet olyan reakcióit, amelyeket korábban csak ezoterikusan feltételeztek. A test legfontosabb rezgése az agyból származik, a gondolatok és érzések által generált elektromos impulzusok, amelyek EEG-vel (elektroencefalogram) mérhetők. Ezek az anyagi testből származó információk, vagy rendezett energiapéldák, amelyekkel a kvantumelmélet szerint, az egész univerzum információs mezőibe kapcsolódik.

Ezek morfogenetikus mezők is, amelyek strukturált formában, nem láthatóak (úgymint a gravitációs tér, vagy az elektromos áram), de érezhetően átszövik az univerzumot. Ezek az ismeretek szerint a, korábban megmagyarázhatatlan telepatikus jelenségek, amelyekröl C.G. Jung azt a kollektív tudatalattiban gyanúsított, megértésre találhattak. (Bár ez a jelenség,mint ösztön, már az állatoknál elöbb is megfigyelhetö volt.)

Ez mellett az antropomorf szemlélet szempontjából fontos, hogy az agy milyen hullámokat és milyen frekvenciákat produkál. Megfigyelhető, hogy az örömteli események pozitív benyomásokat, érzéseket, hagynak maguk után, amelyek aztán az emberi szervezet holisztikus egészségére is pozitívan, felemelően hatnak. Hiszen minden valószínűség szerint, pozitív sugárzások is eljutnak az univerzumba. Így (talán) teljesülhet több vallás régóta elvárt vágya is, hogy az egyéneknek hozzájárulhatnak a közösség jóságához.

De hogyan tudunk pozitív érzéseket kelteni úgy, hogy pozitív energiát sugározhatunk magunkból? Ehhez viszonyulva, mindenkinek az lenne a feladata, hogy kiderítse (talán kísérletileg), hogy mit kell tennie. Mert minden egyénnek megvan a saját frekvenc-potenciálja, ezek szerint mit és hogyan kell tennie valamit, hogy boldog, pihentető elégedett érzéseket váltson ki magából, hogy aztán pozitivitást tudjon kisugározni. Ezek szerint mindenki egy egyéni, megismételhetetlen emberi alkotás. Vagyis én is, másokkal együtt, befolyásolni tudom az univerzumot.

Megfigyelhető, hogy ritmikus tánccal a kellemes zene, a test megmozgatása örömteli érzéseket kelthet. Az ember ősidők óta felfedezte ezt, még a primitív társadalmakban is, egészen napjainkig. A legújabb megfigyelések azt mutatják, hogy a kiváltható érzések a frekvenciák magasságától és a hangszínektől is függenek. Hogyan keletkeznek a rezgések mozgás közben, pl. tánc közben? (Az ilyen irányú kutatások azonban még további pszichológiai vizsgálatokra várnak.)

A ritmikusan ismétlődő frekvenciák és táncmozdulatok mellett más meghatározó összetevők is szerepet kapnak. Akár egyedül, akár másokkal interakcióban mozog valaki. A női-férfi komponens is döntő befolyást gyakorol. Fontos az egyedi hullámhossz vonzása, vagy az egyeztetés és mértéke, ami számít az ezen erők, egymást kiegészítő harmóniájában.

Általánosságban is, ha a női és férfi erőkről van szó, hogy képesek-e vonzani egymást, szükségük van emberi távolságra egymástól. Heidegger ezt a távoli mozgás megközelítését, antropomorf filozófiailag kifejezve „távolodási közeledésnek” nevezte, hogy a fizikai-lelki kiegészítés a valóságban megtörténjen. Mert ha nincs köztük távolság, a vonzalom nem tud működve érvényesülni. De ez az előfeltétele a kutatást felfedező mozgalomnak is, vagyis a tudomány új ismeretei elérésének

Így az ív bezárul az az idő eltávolodásától, amikor a klasszikus tudomány elhatárolódott a spirituálisan érzelmi egész emberi lénytől, és elválasztotta a testet a lélektől (szubjektum-objektum ellentétben). A legújabb kortárs tudománya új bizonyítékokat hozott az egész emberi lény összekapcsolódásában az összetartozásról, az osztatlan energiasugárzás révén, embertől emberhez, anyagra és szellemre, amire a létet a klasszkus tudomány a múltban szétválasztotta.

A kvantumfizika megismerése után kiderült, hogy az anyag atomi szerkezetén keresztül, a neuronok és protonok mozgásával energiahullámokon keresztül információt ad ki a külvilág felé, az adott test állapotáról, a tudaton és az elmén keresztül. Ami azt jelenti, hogy a világunk valóságértelmezése teljesen megváltozott. Gyakorlatilag tévesnek bizonyult az a régi klasszikus feltevés, hogy az anyag létezik először.Új tudományos bizonyítékok mutattak rá, hogy a korábban feltételezett anyag is lényegében szellem.

Nekünk még azonban, akik a klasszikus kategóriákban tanultunk meg gondolkodni, nehézséget okoz megérteni ezt az új tudás állapotát. . Flozófiailag holisztikusan könnyebben értik ezt az új tudást azok, akik elöbb is jártasok voltak a metafizikában. Meg azok, akik a legrégibb bölcseségekbe is belehallgattak.

Köszönöm a figyelmüket