Sokszor kapjuk azt a bölcs ajánlatot hogy pozitívan gondolkodjunk. Sokan tudják is tudatosan alkalmazni, annak a pozitív ahatását. Mi történik akkor?

A test-lélek-szellem kapcsolata, a klasszikus filozofia témája már ösidök óta. Habár voltak olyan idök a történelemben, amikor a klasszikus tudomány miatt szét lettek választva. Idöbe telt mig a tudás megint megtapasztalhatta, hogy ezek egy máshoz tartoznak és egymásra hatnak. Szerencsére voltak olyan világrészek is a földünkön ahol ezek az összefüggések nem teljesen estek szét, úgyhogy megint meglehetett tölük tanulni azt, amit sokan már el felejtettek.

Meddig és mennyire tud hatni a gondolkodás a létünk hangulatára? A pozitiv gondolkodás hatása az egész-ségre megfigyelhetö. De hogyan érhetünk el ilyen módot? Ide magunkat és környezetünket kell megfigyelni, hogy abból vonjunk tanulságokat.

Tapasztalható hogy magunkból kiindulva szükségünk van valakihez, egy viszonyhoz, mert csak magunkban, létezni se tudunk. Aminek meg fontos a módja, meg e van a közös vonzás, a titok feltárására, vagy valami miatt ez nem tud megjelenni (vagy talán már valami miatt elavult). Ez a vonzás az ösztönt felülmúlja, de az is szükséges, mert az meg a természtünkhöz tarozik (de az van az álatoknál is). Emberi azonban akkor lesz ha, és amikor tudatossá válik.

A tudatos titokfeltárás a a kutatás tudományához tartozik. Ami azonban a történelemben hosszú ideig el lett nyomva és titkolva, mert ki lett használva, különösen az uralkodó államhatalmaktól. Mig a tudomány fejlödésével a pszichológiában fel lett fedezve ez az óriási, ösidök óta mozgató erö a háttérben, az u.n. szekszualitás.

Mindig újból és újbol csodálatos tapasztalni a történelemben, úgy az európai kultúránkban is, az erotika vonzóerejét. Milyen igazságot észleltek már az ógörögök amikor eroszt és tanatoszt együtt látták, ami már a mindennapi realitáson is túllép?

Mi az amikor az elmúlás után is hatásban van fogadásuknak? Az az erotikus vonzás amely a múltban nem lett kielégítve, de valamiképen megindult, továbbra is müködik, söt eröt is adhat?

Csak, u.m. meg kell pendíteni és utánna rezeg tovább. Ezt a rezgést utánna át lehet adni, beteljesülést várva, és kapva. Mik azok a hullámok vagy sugarak amiket így átlehet adni? Talán úgy, mint ahogy a hipnotizálásnál, vagy telepátiánál müködnek? Vagy talán csak gondolatokkal is?

Figyeljük magunkat és reakciónkat egyes jelenségekre, amiböl sokat tanulhatunk viszonyunkban a valósághoz.

Mi az a vonzóerö ami müködik és már talán többezer évvel ezelött is megfigyelte az ember. A jogik megpróbáltak hatni is rá. Különbözö viselkedési formákat figyeltek meg melyekkel élénkíteni lehetett és ezt tették is. Melyek jelenségét és müködéséz a mostani tudomány is többször be tudott bizonyítani.

A jogik megpróbálták különbözö viselkedésekkel az ösztönt, kivánt irányba terelni, élénké tenni az emberi energiát, különbözö poziciókból és cselekedetekböl, amint megfigyelték hogy funkcionálhat.

Figyeljük meg, mi is ösztöneinket és próbáljuk kultúrálisan, önirányítással levezetni öket (mielött az államok kihasználják saját céljaikra).

Konkrét történetek segithetnek bennünket hozájutni, azok amelyek inspirálnak bennünket erotikus vonzó erök kialakulására. De hogy ez konkrétan hogy történik, azt pontosan nem tudjuk, csak azt hogy müködik. Egy ilyen eset volt pld. nálam, amikor a pad hátradölt és kinyílt egy belátás, a titok kezdetéhez. Ez a vonzás megmaradt az idöben is, talán az idö felett is, mint ahogy már más hasonló élményekkel, rágondolva meg tapasztaltam.

(németül: Zufall), magyarul: véletlen (odaesés) . Az ami odaesik, véletlenül? De mennyire véletlen ez az odaesés, amiböl késöbb vonzóerö keletkezhet, amely energiává tud átalakulni ? Lehet hogy éppen ebben a véletlen odaesésben nyilik meg egy titok megmutatkozásának a lehetösége, amely egy kutatás kiindítását serkenti, a kinyilvánulás felé.

Az talán csak egy ajándék lehet? De valamennyire talán rá is lehet magunkat gondolatokkal irányítani? Például a tudományos kutatások is igy történnek. De elötte is még valaminek ott kell lennie: Egy vonzás, kivánsága, felfedzni az ismeretlent. Az a valami hasonló mint a szeretet, ami húz és vonz. Szeretni kell azt amit akarunk csinálni. Amit ép nemrég, két nóbeldíjas tudós is, ajánlott aktuálisan a fiatal kutatóknak.

Hogy pontosan mi fog megmutatkozni a kutatónak azt nem tudja elörelátni, de magunkat elöre tudjuk készíteni tanulással, tapasztalattal, megfelelöen reagálni arra ami akar megmutatkozni, ha megmutatkozik. De hogy az elökészítésnél, a vonzásra megfelelöen reagálhatjunk, energiára van szükségünk. És hogy juthatunk el ehhez az energia ajándékához?

Itt érünk el egy olyan területet, amelyen nekünk földi lények nek is megvan engedve. Adva a lehetöség, elökészíteni magukat magasabb szféra elérésére, ha olyan gyakorlatokat teszünk, melyek tapasztalatait, pld. Joga mesterek értek el, energia kapacitásuk növelésére, kiemelkedésükkel a tantrában is.

Ez az állapot eléréséhez hozzájön az alkalmas környezet, a szituáció hatása. Nem lehet minden helyen és minden idöben ezeket a vonzásokat, megszerezni, megérezni és reagálni rájuk. Söt a pszichikai beállítottságtól, egyszerübben kifejezve, a kedvtöl is függ. Olyan nyugodt lelki, (úgymond meditativ) állapotba kell magát tudni tenni az embernek, a környezetében, hogy képes legyen ezeket a nem közönséges hatásokat megérezni és tudni reagálni rájuk.

Mint hogy ha megint csak véletlenül (?) barátnöm Kati, ezekre a gondolatokra, egy olyan e-mailt küldött, melyben Gregg Braden US-amerikai megfigyelö, nézeteivel a fenti gondolataim sokban megegyeznek.

Ez a, Kaliforniai kutató azt ajánlotta, amire már én is rájöttem, ezért egyezek is véleményével: Hogy magad mefigyeléséböl kell kiindulni. Mondhatom hozzá, hogy ez a megfigyelés, az emberi tudomány alapja, ami azután a történelemben a környezet megfigyelésébe torkolt, amikor önnállósodott a klasszikus objektivizmusban, olyannyira, hogy az ember késöbb mint kiinduló pont, el lett felejtve.

Ide jutott a mostani tudomány, a klasszika átlépésével, hogy a tudásba belevonnta a több mint ötezer éves tapasztalat fejlödését, hollistikusan kinyilva a megfigyelést az univerzum titkai felé. Itt nyúl vissza a mostani tudomány a keleten megörzött igazságok újra alkalmazásával.

Ami meg jelenünkben különösen érdekes, hogy egymáshoz közeledik az, ami az ojektiv tudományok tetöfokán, k.b. 150 ével ezelött egymástól, a csak racionális megértés követelménye képen eltávolódott. Most a klasszikát átlépö módszerek alkalmazásával, a kasszikus racionalizmusnak is érthetövé válik, amit addig csak érthetetlennek nyilvánítva teljesen mellözött.

Lassan kifejlödtek olyan új tudományok, (mint pld. psichológia) melyek lépésröl lépésre közelítették meg a valóságnak azt a területét is, amely azelött a klasszikus hierarchia uralmától, etikájától, moráljától, stb., egyszerüen ki lett zárva. Az eltávolási ív, a felszabadult tudományok belátásának segítségével, mindig jobban közeledtek egymáshoz. Úgyhogy jelenünkben, többszörösen a racionális megértésnek is felfogható jelenségek, ezekböl az ezelött elvont sférákból is bizonyulnak be.

Gregg B. pld. ebböl a szférából megemlíti, a modern tudományok kutatásainak bizonyításait, a sziv és agy idegrendszer erzékenységének összefüggésével kapcsolatban. Ezen keresztül, egyes emotionális érzékek befolyásának lehetöségét, gondolatokon keresztül. Amelyet különbözö egzisztenciális állapotok tudatos elöállítására lehet irányítva felhasználni.

Itt találunk megint arra ,az eddig esoterikus sférákba sorolt gyakorlatokra is, ahol ezt a hatást már az indiai Jogik pozitív létérzés energiájának elöallításara használtak. Melynek jelenünkben mindnagyobb alkalmazásnak örvendenek.

Csak az internetben Youtube-ot kell kinyitni és ha még mindjárt nem jelenik ebben az irányban valmilyen információ, akkor a googel-be kell beadni a szavakat: Joga, vagy Tantra. (Persze meg kell különböztetni a felvilágosultakat a sarlatánoktól.)

A 4.-edik részben is Gregg B. olyan véleményére találtam amely a legújabb tudományokban már több mint százötven éve fejlödik. Én személyesen a filozófiában ezzel foglalkozok , amit itt “dialogik”- ának neveznek.

“Die Wisssenschaft bestätigt, was die Spiritualität schon längst spürt. Aber auch hier geht es nicht um entweder oder, es braucht die Wissenschaft UND die Spiritualität.”

Tehát nem dialektikusan, egymást ellentétekben kizárni, hanem egymást dialogikusan kiegészíteni.

Franz Rosenzweig a dialógikára való rávilágításakor, a filozófia és teológia, egymásra szükséges hatására mutatott rá. (Ebböl doktoráltam.)

Ez a negyedik rész végighalgatása után megint annak az alátámasztására találtam amivel én is a filozófiában foglalkozok, ahol én ezt a “klasszika átlépésének” nevezem. Tehát ezzel is amit itt mond, teljesen egyetértek.

A konkurencia, versengés, egymás legyözése, úgy beidegzödött az agyunkba, hogy másképen már elfelejtettünk gondolkodni. Habár ha joban meggondoljuk, a lényeg a létünkben van (ha meg akarunk maradni ezen a bolygón). Gregg B. is erre a dialogikus gondolkodás lényegére jött rá.

Azonban azt amit itt a továbbiakban elvártam, sajnos nem találtam meg. Itt a spiritualitás közelibejutás gyakorlatait vártam volna, aminek nagy tradiciója van, különösen földünk keleti világrészén. Mert itt nálunk a nyugati kültúrában, amit ö is kritizál, mint US-amerikai, ennek a hiányát érezzük. Ezért ez a sok kurzus Európában ebben az irányban, ami az utóbbi idökben Magyarországon is megindult.

Én ezeket már Münchenben több mint 40 évvel ezelött megtettem. Jóga és tantra tanítónak képeztettem ki magam, miután klasszikus filozófia után, beláttam ennek a szükségletességét, az egész ember (egész-ségének) részére.

Különösen arra figyeltem fel, amikor megpróbált bizonyításokat mutatni, a legújabb tudományokból, ami persze hogy USában a nyugati tudomány legmagassabb fokán, a maximumot “átlépve” jelenik meg.

Mikor a racionális tudományok elérik azt a fokot, amikor müszerekkel érezhetök lettek az “energia terek” hatásai, amiböl következtetve lett, hogy az univerzumban minden egymással relációban össze van kötve. Legalább is ebben a világban ahol mi létezünk. De talán még azon túl is hatása van?

Sok minden történik aminek az okát nem tudjuk világosan, (mire a klasszikus filozófia különbözö ok-magyarázatokat talált ki) Pld. mi történik a nöi-férfi energia egyesülésekor amiböl új élet keletkezik. Mi csak megfigyelni tudjuk hogy fejlödik az anyaméhben egy fötusz, de alapjába véve mi történik ebben a fejlödésben, nem tudjuk megérteni.

Ekkor van szökségünk a teremtés Isteni magyarázatára. Vagy, mi történik amikor egy kis magból virág lessz, amásikból meg egy óriás fa? Mi történik amikor milliók ugyanabban az idöben most már a világ minden tájáról egymással hangal/képpel komunikálni tudnak egy kis kézben tartható müszerrel? Hogy miként funkcionálnak ezek, azt megtudjuk érteni, de miért és lényegében hogy, arra csak találgatva tudunk feleletet adni. Látjuk, tudjuk hogy funkcionál, de lényegében megmaradnak a titkok.

Ilyen titkokkal van tele környezetünk, az univerzumig. Ami meg további kutatásra serkent, vonz bennünket, kinyitni, feltárni, az ismeretlent. Mert amit eddig tudunk az csak egy icike, picike része a nagy ismeretlennek, amit még nem tudunk, de kutassuk hogy minél többet ismerjünk meg belöle.

Ezt a gondolkodási módot, amikor úgymond reszpektáljuk az ismeretlent , a relativitás elismerésében nyilvánul meg és folytatódik a legújabb tudományokban, melyek átlépik a klasszikát. Úgymint Pld. Max Planck a Quanten teóriát vagy Einstein a Relativitás teóriáját indította meg.

Melyeket ezzel az új hozzáállással “új gondolkodásnak” nevezzük, az elöbbi régi klasszicizmushoz viszonyítva, ami a dialogika tudatosodásával kezdödött meg. Ez a viszony azonban mindig is létezett, amióta gondolkodik az ember, söt amióta létezik, mert létezni is csak kettesbe lehet.

De ez igazán most tudatosodott, amikor ennek a régi klasszikának a határai megmutatkoztak, amely mindent egyre akart visszavezetni. Melyben el felejtette, hogy ö nem Isten, nem létezik saját magában, magányosan, hanem csak mint teremtmény, aki magát is csak úgy tudja megismerni, ha magát mint teremtményt megfigyelheti.

Ezeket a határokat említi meg itt Gregg B. is amikor a meggyözés és konfliktok elképzeléséröl beszél. Ezeket “régi ideáknak” nevezve, amiktöl ajánlja a megválást, az “új gondolkodással”. Amint az új megismeréseket beengeded az ismereteid tudatába. Ajánlja a tudományt és a spiritulitást nem elválasztani egymástól, hanem közösen alkalmazva egymást kiegészítve. Hozzátehetem; dialogikusan. Amiröl a filozófiában már Rosenzweig és Heidegger óta tudatosan beszélünk.

Köszönöm a figyelmüket