Ez a cikk a Youtube-on elöadás formájában is látható /hallható:
www.youtube.com/watch?v=eHNHzq6cLSg

1. A Budapesti architektúrában követni lehet az újkori klasszika átlépését.

Kezdve a fogalom megértésénél az építészet segítségével. Amikor klasszikus falakba zárt felfogások, új ajtók nyílásának küszöbén, átlépik az addigi zártságot. Amikor az eddigi fogalmak megkezdik a dialogikus lépdelést, az ismeretlen szabadság felé, mindent univerzálisan átfogni akarva.

A dialektikusan védekezési folyamat, kifejezhető architektonikus szó szerinti értelmében. A Kínai faltól a Berlini falig. Mindkettő védekezni akart, a másfélétől, idegennek tűnő ismeretlen, külső hatásai ellen. Míg a történelem, kaput és falat döngető revolúciói után, a fejlődés tapasztalatai, nyitottak dialogikusan átjárható nyílásokat rajtuk.

Ezt a fejlődési folyamatot tapasztalhatjuk vizuálisan, a Budapesti architektúrában is. Archaikusan kezdődik a „hősök terén”, ókori klasszicizmussal. Szimbolizálva a klasszikus hatalmat, a három különböző idő oszlopaival, (jón-, dór-, korinthoszitól) szegélyezve a tér, közepén a honfoglaló barbár magyarokkal, felettük emelkedő oszloppal, melynek a csúcsán egy angyal tartja a keresztet, szimbolizálva a népet védő szellemi kereszténységet.

Nem kell ettől messzire menni, csak a közeli Andrássy úton számos 19. és 20-ik századi jelentős épületet találva, melyek un., Budapest fénykorában épültek. Különösen szembe tűnően a szecessziós stílust reprezentálja (ami kimondottan másképp akarta csinálni, mint a tradíció). Átkelés a Dunán, ez idők konstrukcióján a Széchenyi Lánchídon Budát elérve, ahol további, egészen a középkori időkre vissza vezethető, történelmileg érdekes épületek találhatók.

De menjünk csak vissza oda, ahol vizuálisan, konkrétan mutatkozik a klasszika átlépése, két egymás mellett álló épületben. A Dózsa György úton még a klasszikus Hősök teréről látható távolságban, található egy külföldi bank (nem olcsó kivitelben) szupermodern stílusú épülete. Mely a klasszikus statikának akar játszadozva ellenállni. Nincsennek függőleges falak, meg oszlopok, hanem inkább csak srégen csúfolják, a föld középpontja felé húzó vonzóerőt. Ezt az épületet, egy tipikus architektonikus példának nevezném, a klasszika átlépésének konstruktív vizuális kifejezésére.

Ezzel az épülettel szemben a Dózsa György úton, a felújított Városliget délkeleti részén, ebben az évben lett befejezve és átadva, az új Néprajzi Múzeum. Szimbolizálva a másik, talán eddig most, legjelentősebb átlépését, a klasszikus architektúrának. Kiinduló pontja a tervezésnek, a már előbb is létező, a liget széléről, a Városligeti fasorra néző Forradalmi Emlékmű volt. Mely már magában is, a klasszikus szobrászat absztrakt példás átlépési demonstrálása. Majd ugyanazt a szellemi folyamatot kifejezve történik a múzeum megtervezése és felépítése.

Az absztrakt-szobor-Emlékmű zseniális vizualitással fejezi ki, a forradalmak (revolúciók) szellemi hátterét. Kezdődik az individuálisan egyedülálló oszlopokkal, melyek előre lépdelve magasodnak és sűrűsödnek, míg egy minden egyéniséget feloldó, összeforrott, erőszakos, realitást képeznek, melyek (legyen az víz, levegő, vagy talán a természet és szellem összesége) éles, acél, egyesült pengével átvág. Minden egyéni szabadság elfojtása és megsemmisítése árán. A csücske legmagasabb pontja az ég felé mutat, amit azonban nem tud elérni, helyette a realitásban csak ugyanaz tud kinyilvánulni, amit már az antik klasszikában is ismertek, a hősök tragédiája.

Ez a klasszikus szellem átlépése, inspirálta e világ-etnikai múzeum tervezését. Mint hogyha, Noé bárkájába pakolta volna az egész világ kincsét, ami a történelem hosszú idejében kultúrává fejlődött. Olyannyira, hogy a föld felszíne alá került, talán megvédésre. Miután háborús és revolúciós ellentétektől megterhelt hajó, a föld alá süllyedve, elrejtetten őrizte, a klasszikától elfelejtett kulturális lét, világunk egészében átfogó kezdetét.

Úgyhogy most itt a revolúció emlékműve alatt, a klasszika átlépésére emlékeztet. Megvédve a felszín alatt, a világ népeinek kulturális alapjait, melyek jelenünkben muzeálisan követhetők. Amiből a klasszika, a történelemben ki tudott alakulni, hogy az újabb időkben, magába zárkózva elfelejtse léte kezdetét. Míg, majd a dialektika vége meg nyitotta tudatosságát a kezdetéről. Így a klasszikus múzeumok mellett, megjelenhettek világszerte az ilyenfajta néprajzi múzeumok is. Melynek itt Budapesten, a különös szellemi jelentősége, ebben az architektúrában is ki van fejezve.

Az egész épület alkalmazkodik a Városliget természetes környezetéhez. Valamely hatalmat csak a forradalom emlékműve sugároz, az is csak szellemileg absztraktan, emlékeztet az erőszakra. Még a történelem muzeális kincsei is föld alá vannak rejtve, egész más benyomást keltve, mint a „Hősök terén” az architektúrából sugárzó hatalom. Az épület teteje parkosítva van, ahol a zöld gyepen, virágok mellett, elheveredve szép napos idő alkalmával pihenni lehet és átgondolni a környezet motivációs hatását.

Az épület tetejéről nem is látható, hogy a „hajó” eleje és háta is srégen kiáll a „vízből”, melyben múzeumi irodák és előadótermek helyezkednek el. Mintha itt lenne szellemi lehetőség adva, megmagyarázni, az új gondolkodás dialogikus szellemében, rámutatni a klasszika tudatos átlépésének szükségességére, melynek jelenünkben egzisztenciális jelentősége van.

2. A tudományok is kiléptek a klasszikus határozottságból az univerzális felé.

Nem véletlen, hogy a klasszika átlépésére, az újkori klasszikus tudományokban konkrét példák észlelhetők. Mert ott, ahol valaminek a vége mutatkozik, tud valami új is jelentkezni. Legáltalánosabban, legelőször a művészetben, ami azután gondolkodást serkentő, leginkább a filozófiában. Amikor a klasszikába zárt tudomány eléri csúcspontját és nem tud tovább fejlődni, akkor elkezd új utakat új terekben keresni, amelyek azután a végtelen univerzum kutatása felé fognak mutatni.

Ez az irány csakhamar meglett ismerve azoknál is, akik a tudomány eredményeinek legmagasabb fokával foglalkoztak, pl. a Nobel-díjak eldöntésének átadásában. Már pár évtizeddel ezelőtt elkezdődött, egy bizonyos tudományra ítélt Nobel-díj, több személyre való elosztása. Mely annak a bizonyos tudományágnak a dialogikus történelmi kontinuitását támasztja alá, mely mind jobban eltér az egyéni, klasszikus individuális zseni fogalmától. Sokszor maguk a Nobel-díjasok hangsúlyozzák ki, több kollégájuk közelségét az elért eredményhez, vagyis a közösen összehangolt munkát.

Ugyanekkor, nemcsak az egyes tudományágakban dolgozók közös munkája mutatkozik meg, hanem a különböző tudományok egymásba való átfogása, interdiszciplináris összedolgozásban. Úgyhogy manapság a legjelentősebb találmányok ebben a szférában történnek, különböző specialitású tudósok összedolgozása alkalmával. Mint ahogy már általános mondássá vált, hogy egy (oda mondhatjuk klasszikus) doktorátus még nem elegendő magasfokú képzettséghez. Kettővel kezdődik az egyoldalú tudományosság feloldása és átlépése, majd folytatódik a kiszélesedés továbbtanulással egy életen át, elérve az univerzális bevonását is az ismeretekbe.

Úgyhogy ezt a fokot nekünk közönséges embereknek nagyon nehéz követni és megérteni, különösen, ha a feltalált újdonság tárgyilagosságában keressük a megértés magyarázatát. Melyben számunkra nem teljesen érthető változások találhatók, amiből legfeljebb csak annyit tudhatunk, az eddigi klasszikus tudásunkkal (mit általánosan az iskolában tanultunk), hogy nem értjük meg. Na de, ha csak a filozófiát vesszük segítségül, már ez is egy serkentő tudás, ha rájövünk arra, hogy tudjuk milyen keveset tudunk (amivel legalább megkezdhetjük büszke butaságunk, beképzeltségét redukálni).

Ezt a kicsit visszatetsző szavakat, előlegben csak azért, hogy előre is lehiggasszuk a magyar klasszikus büszkeségünket, mert a múlt napokban két magyar tudós is egy nap elteltével Nobel-díjat kapott. Karikó Katalin az orvostudományban és a következő napon lett kihirdetve, hogy Krausz Ferenc, a fizika Nobel-díját kapta meg. A magyar büszkeségünk mérsékelt fokozásához, meg azért még hozzá tehetjük, hogy ővelük tizenötre emelkedett a magyar Nobel-díjasok száma, ami a lakosságra átszámolva megint egy abszolút világrekordot jelent.

Ezekhez meg, a realitáshoz alkalmazkodva, az is hozzájárul, hogy mindketten, a már előbb említett filozófiai fontosságban „társadalmi klasszika átlépésével”, hármas kollegiális csoportban, tudós társaikkal együtt kapták meg a magas kitüntetést, ami meg egyben a klasszikus individuum formális átlépését is jelenti.

De nehogy ez a tudományos teljesítmény csökkentésének legyen értelmezve, hanem inkább a jelenlegi szükséges tovább fejlődést reprezentálja. Ott, ahol megjelenik a szükséges többoldalúság, amely a jelenlegi feltalálásokhoz szervesen hozzátartozik.

Karikó Katalin kísérletei a biokémiába sorolhatók, majd alkalmazva lettek konkrétan az orvostudományban, éppen akkor, amikor nagy szükség mutatkozott rá, a Covid járvány kitörésekor. Amiért az orvostudományi Nobel-díjat kapta meg. Tehát egy interdiszciplináris teljesítmény eredményeként.

Időbelileg másik nagyon közeli, magyar Nobel-díjas Krausz Ferenc, ebből a szemszögből nézve, hasonló körülmények között kapta a magas elismerést. Fizikai kutatásai szintén, nemcsak egy tudományban történtek, amit utána az orvostudományban is lehetett felhasználni. Nála is mutatkozik az értelem átvitele, felfedezésének másfelé alkalmazásában.

Az elektronok mozgását figyelte meg, fényhullámok segítségével, ami azután a szívrezgések ismeretében tudott segítséget nyújtani. Tehát itt is összetett funkcióban lett az eredmény elérve és utána meg a felfedezési megfigyelés is ugyanúgy alkalmazva.

Itt érdemes kitérni egy kis tudomány történelmi filozófiára. Az általános iskolában tanult tudásunknak ismeretes, hogy a klasszikus görög eredetében a legkisebb szubsztanciát atomnak nevezzük. Vagyis a görögök már feltételezték, hogy van valami legkisebb anyag, amiből minden létező össze van rakva. Sokáig kellett a tudásnak fejlődni addig az ismeretig, míg a tudomány megtudta figyelni, hogy ez a legkisebbnek feltételezett szubsztancia nem a legkisebb, hanem az is mozog és még az körül is forog valami, amit azután neutronoknak neveztek el.

Most már odáig jutott fizikában a tudomány, hogy nem csak a neutronok mozgását tudja megfigyelni, hanem (átlépve a klasszikus fizikát) nem csak közvetlen ismereteket tud szerezni a neutronokról, hanem lézer sugarak segítségével, fénybontási analízissel, az emberi vérből genetikus folyamatokat is tud közvetve leolvasni. Például egy olyan módszerrel, amit Krausz Ferenc kutató tudós és kollégái fedeztek fel és Nobel díjat is kaptak érte.

Érdemes megemlíteni, a klasszika átlépésének témakörében, hogy mind a két kutató tudós, úgy Karikó Katalin, mint Krausz Ferenc, interjúban kihangsúlyozták, köszönetüket tudós kollégáik együttműködésének. Nem csak azoknak, akikkel a Nobel-díjat osztották, hanem a háttérben elősegítőknek is. Sőt nem feledkeztek meg, azokról a pedagógia alapokról sem, amiket a magyar iskolákban és egyetemeken kaptak, amelyeket külföldi továbbtanulásukban alkalmaztak és továbbfejlesztettek.

Mind a két tudós szavaiból, magyarul, németül és angolul, ugyanazokra a tanulságokra és viselkedési formákra lehetett következtetni, ami manapság szükséges lett. A klasszikus büszkeség helyett, ami jelenünkben életveszélyes lett, szerény bölcsességgel találkozunk, ami szorgalmas tanulással, a tudomány különböző területén és élettapasztalattal a világ különböző részein, lehetett nekik elérni.

De miért is olyan fontos jelenünkben kihangsúlyozni a „klasszika átlépésének szükségességét”? Mert a tradicionálisan klasszikus viselkedési forma, pl. etikája, a földünkön életveszélyessé vált. Ha filozófikailag átgondoljuk a dolgot, jelenünkben attól függ a további egzisztenciánk, hogy ez az állapot tudatosodik-e bennünk, vagy sem és hogy erre megfelelően reagálunk-e, vagy nem. Hogy meg maradhatunk-e, ezen a földnek nevezett bolygón, vagy megsemmisítjük-e az életet rajta, persze mi magunkkal együtt.

Meg kell fordulnunk, ki kell fordulni a klasszikából, „kilépni”, nem megsemmisíteni. De ha továbbra is így csináljuk, mint eddig, akkor megsemmisítjük a klasszikával együtt, magunkat és a környezetünket is



Köszönöm a figyelmüket