2022 ápr. 3-án magyar parlamenti választások következnek

Hogy álljon ehhez az Eszperantó vagyis az EDE politikailag?

Az eszperantó a már több mint 130 éves történelmében soha sem volt vagyis nem lehetett neutrális, azt tények bizonyítják, akarják ezt az eszperantisták belátni vagy nem. Az eszperantó mindig különböző érdekekből, a mai napokig is, el lett nyomva. A demokráciának az a feladata, hogy lehetőséget adjon az elnyomás aluli felszabadulásra.

Magyarország történelme egy permanens felszabadulás, mely továbbra is folyamatban van. Nem véletlenek a választási szlogenek, úgy jobb- mint baloldalról, hogy „előre“ „meg felfelé“. Egyik sem akar visszafelé menni, ami teljesen érthető, mert a múltban már elég problémát okozott a megszokotthoz a ragaszkodás ennek a népnek.

De jelenünkben hozzájött valami teljesen új, ami eddig még sohasem volt. Most már nem lehet előre menni „tűzön vízen át…“, hanem meg kell gondolni a megengedhetőt, az egész-ség érdekében, és mi az amit el kell hagyni. Ami meg nekünk eszperantistáknak különösen érdekes ebben a folyamatban, hogy a módszer, ami jelenünkben szükségessé vált, azt eszperantó alkalmazza már megalkotása óta.

Ugye az fontos, hogy minek kell következnie, de jelenünkben az is nagyon fontos hogy „hogyan?“ Mert ahogy az utóbbi időben itt a pártok egymással bánnak, az egy civilizált országban nem való. Már csak a szavak is amik használva vannak, tűrhetetlenek egy demokratikus állam kampányában. Hát még a plakátok ízléstelensége, amire az adófizetők pénze van pazarolva.

Amit át kell lépni, vagyis a magyar politikának maga mögött hagyni, az az utóbbi idők extrém dialektikáját, mely a forradalmak korszakának metódusával lett örökölve. Most valami teljesen új mutatkozott. A kérdés az, hogy lesz-e elég választó, aki ezt felismeri.

Az új világhelyzetből adódik ennek a szükségessége, mert megérkeztünk a meggyőző módszer határaihoz. Ha tovább létezni akarunk földünkön kompromisszumokra vagyunk kényszerítve. Aminek meg a legmegfelelőbb metódusa a dialogika. Nem csak az én meghitt igazságom az, amit hősiesen meg kell védenem, hanem nyitottnak kell maradnom a megoldás végett, a másik igazságához is.

Akármennyire nagyzásnak is tűnik, e probléma megoldásának ajánlata, egy magyar politikai irányzattól, közel van ehhez a valósághoz, hogy sem hátra, sem előre, hanem csak „fölfelé“ akar menni. Egy még soha nem látott politikai összefogás kezdeményeződött, a demokrácia megmentése érdekében, amely egyúttal a világ dialogikus szükségességével is együtt működik.

A magyar párt politikai viszonyok az utóbbi évtizedben elérték azt a piros vonalat, melyet átlépni már egzisztenciális veszélyekkel jár. Korrupció, hazudozások, csalások, lopások, félrevezetések, elhallgatások, melyek sokszor gyűlölet és gonoszságig terjednek, mérgezik a politikai viszonyokat és a polgárok együttélését.

Uralkodni persze legkönnyebb leegyszerűsítve, az összetett politikai eseményeket, fekete-fehér, jobb vagy baloldalra osztva. Ha a demokrácia legfőbb megnyilvánulási helyén a parlamentben, nem működik egy, a döntésekben beszámítható oppozíció, elveszti értelmét a demokrácia. Ha csak egy párt önkényes uralmával azt teszi, amit akar, nevetségessé teszi a parlamentet. Azzal az erővel fel is lehet oszlatni és helyette egypárt diktatúrát bevezetni. Amiben már ennek a szép épületnek többszöri tapasztalata is volt.

A demokráciában a legfőbb hatalom a parlament. Onnan indul ki minden végrehajtó erő. Összetett egységben, mint pld. az EU vagy USA-ban, az egyes államok parlamentjei szükségszerűen alárendeltek a közös parlamentnek. Ebben az esetben a nemzetközi parlament minden nemzeti parlament és azok törvényhozása felett áll.

Ezt az elvet az Európai Unió megmaradása és egysége miatt minden nemzeti állam köteles akceptálni, ha az unióban akar maradni. Persze ha valamely állam, mint pld. a britek ehhez nem akarják tartani magukat, elhagyhatják az egyesületet. Ez a példa egyes más államoknál is hencegő fenyegetést váltott ki. Az egyik leghangoztatóbb, a magyar állam lett. Mint hogyha magyarok is ezt meg tudnák maguknak engedni.

Történelmi pszichológiával ez megérthető, csak az időt is figyelembe kellene venni. A britek impériumuk nagy részét még alig 50 éve adták fel, még mindig sok jó kapcsolatban maradva az egykori kolóniákkal. A magyarok azonban a Habsburg-Monarchiával két háború elvesztése után szét lettek darabolva, nem éppen baráti nemzetek környezetével körülvéve, akikkel most együtt akarnának maradni az EU-ban. Vagy mit akarunk mást csinálni?

Az nagyon szép és jó, hogy mi jó kapcsolatokat tartunk Oroszországgal és Kínával. Mindkét néppel történelmi közelséget érzünk, amivel sokat segíthetünk is Európának. De a realitásban maradva, előbb az európaiakkal kell megegyezni. Talán több mindenben, előbb őket is felvilágosítani, hogy ők is jobban megértsék a Keletet. Csak azután kellene közösen fordulni keletre. Mert nyilvánvaló, hogy nyugaton kevésbé ismerik az ortodox keleti kultúrát. Hogy amit keleten mondanak, ahhoz a keletiek megbízhatóbban tartsák magukat, mint amit a nyugatiak többször is összehadarnak.

Ezeket a jó kapcsolatokat jó lenne továbbra megtartani, az áprilisi választások után is, mindegy, hogy kik kerülnek majd állami hatalomra. Meg nem csak ezt, hanem több mindent, amit az eddigi kormány bevezetett és a nép jobblétét okozta. Na, itt kellene ettől a szerencsétlen dialektikától megválni. Attól megválni, amint ez a mostani kormány tett, hogy mindent, ami eddig pozitívan történt, ellentétbe állította az előbbi un. baloldali kormánnyal. Mert éppen nem úgy történt. Az eredmény, a szorgalmas emberek munkájából származik és nem a kormánytól, mely fejlődés már előbb is megindult.

Még emlékszek, miként került 12 évvel ezelőtt ez a kormány hatalomra. Az akkori időkben még sokkal nehezebb feladatokat kellett megoldani, ami nem ment mindig simán, hanem sok hiba és rendkívüliség jött közbe. Ezek a hibák túlzott kiforgatásokkal ki lettek használva, az un. baloldal ellen uszítva a népet. A következő választásokat ezzel a propagandával fölényesen is megnyerték. Következett az információs médiák teljes alávetése az egypárti uralom alá, ami a mai napig is tart.

Most itt állunk megint a választások előtt. A kormánypárt maga mögé sorakoztatta az országban legtöbb hatalmában álló médiát. Egyszerű magyar ember, (itt vigyáznom kell, mert ezt úgy is lehet kiforgatni, hogy lenézem és megsértem az egyszerű embereket) aki csak egy nyelven ért (azért tanuljon meg eszperantóul) nem képes a valóságot megközelítő képet kapni az itteni eseményekről és vakon (mint hogy a gombatermelés a sötétben, ahogy már valaki mondta) követi, amit hall a manipulált médiákból.

Ne is beszéljünk arról, hogy ha valaki más nyelveket is megért vagy talán még más politikai véleménye is van, mint a legnagyobb magyar pártnak, pld. csak az európai tradíciónak legmegfelelőbben, balliberális. Őt haza árulónak lehet megbélyegezni (és mi jár egy hazaárulónak? akasztófa!) Na, ezért kell, hogy az EU törvényei a nemzetállami törvények felett álljanak. Mert ez nem vicc, hanem ez a nagy párt egyik EU-parlamenti képviselője azt propagálta a legnevesebb magyar rádióban, hogy akik nem ővelük szavaznak az EU-Parlamentben, hazaárulással kell vádolni. Így kerülhetnének megint életveszélybe nemzetköziségük miatt az eszperantisták.

Ezért fogtak össze az ellenzéki pártok, az eddig még sehol, sohasem tapasztalt egységben, hogy leváltsák ezt az önkényuralomba vezető nagy, egy párton alapuló kormányt. Persze a demokráciában ehhez egy parlamenti többségre van szükség. Ennek az oppozíciós összefogásnak nincs meg az a széleskörű mediális alátámasztása, mint a kormánypártnak. A közös ellenzéknek maradnak csak az utcai fórumok, esőben, szélben (még jó, hogy ezt nem tudják betiltani). És az internet, ahol persze idegen nyelv ismerete nagyon előnyös.

De sajnos még nincs minden választópolgárnak korszerű komputerje, úgyhogy sokan kimaradnak a többoldalú információból. De engedjük magunkat meglepni, vagyis ne zárjuk ki a csodát, ami megtörténhet, (amint az ellenzék közös keresztény-katolikus hitű miniszterelnök jelöltje mondja), mert reális sansza is van rá. Most miután a fiataloknál az okostelefon mindennapi dolog, úgyhogy jobban vannak informálva, mint 4 évvel ezelőtt a választók.

Itt mutatkozik ugyanakkor egy közös nemzetközi nyelv szükségessége is, ami már teljes készenlétben itt is van közöttünk, csak szélesebb körökben használni kell, az Eszperantó. Az Európai Unió parlamenti választásaikor közös nemzetközi megértés szükséges, ezért lett a politikai mozgalom, Európa Demokrácia Eszperantó megalapítva, mely Franciaországban, mint politikai párt, Németországban, Lengyelországban és Magyarországon, mint civil szervezet tevékenykedik.

Erre az írásra az EDE-hu honlapján H. József reagált, melyre E.J. Macko válaszolt és egy dialogformájú vita alakult ki:

Jóska: Nem egypárti, hanem kétpárti (Fidesz-KNDP), de ez lényegtelen. Mivel a választók többsége persze legkönnyebb leegyszerűsítve, az összetett politikai eseményeket, fekete-fehér, jobb ahogyan azt választási programjukban a választók elé tárták. másképp nem tehetnék, mert akkor elveszítenék hitelességüket, ahogyan a korábbi szocialista-liberális pártok. És mivel gazdasági-politikai filozófiájuk hatalmazta fel e két pártot, immáron egymás után harmadszor, joguk van úgy kormányozni, Uralkodni élesen különbözik a szocialista-liberálisokétól, kevés a közös pont.

Jenő: Szerintem ez nagyon is lényeges, annyira, hogy ebbe fog a Fidesz belebukni. Mert a keresztényeket csak kihasználják hatalmuk alátámasztására. Hangoztatják, hogyők a „keresztény állam”. De egy állam soha nem lehet keresztény. Iszlám állam lehet és van is, mert az ő elvük megegyezik a vallásukkal. De a kereszténység csakis világi, különösen a katolikus, nem erőszakos, hanem szabadon alkalmazkodó. Innen ered az európai liberalizmus is és hozzá a baloldaliság, hogy minden embert egyformának lát. Hát igen, az őszinte egyszerű keresztény vallásos embert be is lehet csapni, ami itt láthatóan meg is történt. Ezt bebizonyítani a politika feladata, feltárni azt, ami eddig el volt hallgatva és takarva.

A probléma is ott van, amikor már harmadszor megkapták a félrevezetett néptől a hatalmat korlátlanul uralkodni. Ebben az országban, a sok történelmi igazságtalanság mentén, amiért csak egyesek, de nem az egész nép felelős, sokaknak szenvedni kellett a más népek bosszúja miatt. Ezeket összeszedték az egész Kárpátmedencéből a nacionalizmus szításával, hatalmuk alátámasztására.

Gazdaságpolitikai filozófiájuk meg egyáltalán nem dicsérendő. Lehet, hogy egyeseknek jól megy, akik sokszor csalással is meggazdagodtak. Mert a tények egész mást mutatnak, mint amit ők propagálnak. Igen, ha körül nézek valamiféle fejlődést látok, de messze nem az lett elérve, amit ennek a szorgalmas tehetséges népnek, már régen el kellett volna érnie, sőt az EU segítségének támogatásával (de az se világos hova tűntek ezek a pénzek). Pl. 30 évre a háború után a BRD (azok is külföldi segítséggel) felépítették a „gazdasági csodát”sok vendégmunkás hozzájárulásával. A magyarok sem butábbak, mint a németek, csak már egy olyan politikát kellene folytatni, amely nem kényszeríti az embereket külföldre menni, hanem inkább visszajönni. De amíg az életszínvonal az EU-ban a második legrosszabb helyen marad, nem érdemes fiatal embereknek visszajönni.

A demokráciában a legfőbb hatalom a parlament. Onnan indul ki minden végrehajtó erő. Összetett egységben, mint pld. az EU vagy USA-ban, az egyes államok parlamentjei szükségszerűen alárendeltek a közös parlamentnek. Ebben az esetben a nemzetközi parlament minden nemzeti parlament és azok törvényhozása felett áll.

óska: Ez jogilag nem állja meg a helyét. Az EU-ban, pontosabban annak elődjeiben az államok (főleggazdasági) szuverenitásuk egy részét átadták egy közös irányítás alá. Ezeket az alapszerződés pontosan leírja. Tehát a helyzet nem az, mint az USA-ban. Az EU parlamentje nem hozhat törvényeket, ellentétben a nemzeti parlamentekkel. Nem is lenne jó, ha a lokalitásokat nem ismerő „birodalmi gyűlés” hozna minden államra kötelező törvényeket.

Jenő: Éppen ez a probléma itt az EU-ban. De erről nem szeretnék „jogilag” vitatkozni, mert nem értek hozzá, meg a jogi kiforgatásoknak dialektikus fordulatai nekem visszatetszők. Én inkább politikával szeretek foglalkozni, meg ha megengedendő, politikai filozófiával, amit az EU továbbfejlesztésében szükségesnek tartok.

Abból indulok ki, hogy ha egyesült Európát akarunk (én azt akarok) akkor több nemzeti szuverenitást fel kell adni. Persze arról vitatkozni kell, hogy mit feladni és mit megtartani, de utána közös Európai törvényeket az EU-Parlamentbe megszavazva, minden nemzeti jognak és parlamentnek ahhoz kell magát tartani. Függetlenül attól, ha a fejlődést igénybe vesszük, hogy mi volt a belépési szerződésben. Persze ha valamely állammal nem lehet közösen megegyezni, az kiléphet, vagyis ki kell lépnie az Unióból. Nem tudom, hogy a magyarok inkább azt e akarnák?

Én fordítva fogalmaznám. A nemzeti parlamentek nem hozhatnak törvényeket, melyek az EU- Parlamenttel ellentétben állnak. Ha meg még az EU-ban egyes törvények nincsenek kidolgozva, akkor azt meg kell tenni és a nemzeti törvényeket azokhoz igazítani. Na most ennek nem azt kellene jelenteni, hogy minden provinc kezelőségébe az EU-nak bele kell kotyognia, de harmóniába kell, hogy legyen az EU törvényekkel, máskülönben nem hiszem, hogy közösen funkcionálhatna ez az Unió.

Jóska: Egyes államok szuverenitása alá tartozik pl. a bevándorlók fogadása vagy az oktatás-nevelés. E téren az EU egyes szervei (Parlament, Bizottság) túllépi hatáskörét. Csak ajánlási joga van.

Jenő:Na ugye, az oktatásban talán jó lenne, ha az EU-nak több joga lenne a nemzetköziség tanításának ajánlatában. Pl.az Eszperantó bevezetése az iskolákba, sok nemzetközi problémáját az új generációnak megoldana. Ahelyett, mint egyesek azt akarják törvénybe írni, hogy a nő, az nő, a férfi meg férfi. Akkor ugyanúgy örvénybe kellene iktatni, hogy nappal világos van, éjjel meg sötét.

Jóska: Elvben szép, de az egyes országok érdekei itt nagyon különbözőek. Miközben pl.Németország és Franciaország hangosan elítéli Oroszországot vagy Kínát, és demokráciára tanítja őket, az EU háta mögött gazdasági kapcsolatokat ápol ezekkel az országokkal.

Jenő:Na igen, ez a „nyugat” dialektikus kétszínűsége. De ezt a kritikát az oroszok meg a kínaiak is olyan komolyan veszik, mint a nyugatiak, akik zavartalanul folytatják az üzletet.

Jóska: Mivel ennek a kormánynak homlok egyenest más volt a gazdasági-politikai felfogása, természetes volt, hogy nem az előző kormányokét folytatta. Az eredmények magukért beszélnek (munkaalapú társadalom, alacsony munkanélküliség, szociális intézkedések, gazdasági növekedés, minősítő szervezetek felértékelései, széleskörű infrastrukturális beruházások stb.). A dialogika -ebben igazad van-megköveteli, hogy párbeszéd útján alakítsák ki a felek, hogy mi a jó. De a felelősség mindig a regnáló kormányé, ezért nem mindegy, milyen ellenzéki javaslatokat fogad el.

Jenő:Soha nem az előző kormány politikáját kell tovább folytatni, mert az új kormánynak mindig valamit jobban kell csinálni, ez a fejlődéshez tartozik. De mindent totál megfordítani se ajánlatos, ezt a revolúciók után tapasztaltuk. Persze sok munka megmérni, hogy minek kell maradni, és mit kell jobban csinálni. Így a demokráciákban eljön a lejárás ideje, egy kormánynak és egy a kormányfőnek is, amikor jobb, ha le van váltva, talán belátással vissza is léphet, helyet adva új, de észszerű elánnak.

Az emberi karakterhez hozzátartozik, ezt segített a pszichológia megismerni, hogy nehezen tud lemondani a hatalomról egy társaság vagy egy személy, sok év utáni hatalom praktizálása után, úgy gondolva, hogy senki más nem tudja jobban csinálni. Ezért demokratikus országokban, ahol már idejében megszabadultak a monarchiától és a diktatúrától, olyan mechanizmust vezettek be, új választásokkal, melyek megakadályozzák a korlátlan uralkodást. A személyi diktatúra pl.korlátozva van két választási periódusra. De sajnos itt ebben az országban mind e két elővigyázatosság már veszélybe került.

Hát igen, az eredmények magukért beszélnek. Csak az a kérdés, hogy ki mit mond. Függetlenül analizálva egészen mást, mint amit a kormánytól uralt média. Munkanélküliség? A szocializmus alatt se volt, mégse éltek jól az emberek. Most mennyivel élnek jobban? Szociális intézkedések? A 13-dik nyugdíjat a választások előtt adták meg, amiről 12 éve beszéltek, hogy a másikak elvették. Ki tud ebből a minimál bérből normálisan megélni, amiért erősen meg kell dolgozni? Gazdasági növekedés? Kinek a hasznára? Ez az ország a második legszegényebb az EU-ban. Legnagyobb a halálozás, legkisebb az újszülöttek száma, amit most radikális családi politikával akarnak feljavítani. Futball stadionok meg múzeumok vannak építve (habár már egész Budapest egy múzeum), kórházak felújítása helyett. Infrastruktúra? A kínaiak újjáépítik a Budapest- Belgrád vasút összeköttetést. Sajnos nem látom ennyi idő után az elvárható fejlődést.

Jóska: Az aktuális kormánypárt mindig „maga mögé sorakoztatja” a hatalmában álló médiát. Ez mindig is így volt, nem támogathatja az ellenzéket, ahogyan az ellenzéki média sem kampányolhat a kormánypártok mellett. Az „egyszerű magyar ember” pedig általában a bőrén érzi meg, hogy merre kell szavaznia.

Jenő:Persze hogy azt teszi, ez érthető is. Csak a probléma ott kezdődik, ha ez évtizedeken keresztül történne. Ami szerencsére a mostani megváltozott időkben nem fog bekövetkezni. Ami valószínűbb, hogy a modern közvetítő szerek általánosan fognak megsokszorozódni, amivel az ilyenfajta egyoldalú információ meg fog ingani.

Ez a „bőrén érzés” nagyon poétikus, ami nekem is tetszik, csak a valóságban nagyon sok mindentől függ, különböző helyeken, történelmi tapasztalatoktól és tudástól. Amit összesítve nem kapunk egy olyan tételt, mely a mai politikai helyzetnek megfelelhet, vagyis a jelenlegi nemzetközi állapotnak. Amit én a „bőrömön” szeretnék az nem biztos, hogy éppen illik ebbe. Azt előbb át kell gondolnom, hogy megy e vagy nem. (Ez már egy szociálpszichológiai foglalkozás, ami ebben az országban még gyerekcipőkből fejlődik, tengerentúlról visszanyúlva, de az alapok már innen is eredtek.)

Ezért van szükségem a szabad sajtóra, (most oda jutottunk, hogy általánosabban médiáról beszéljünk), de az megmaradt, hogy az én véleményemet szabadon, demokráciában tudjam kifejezni és terjeszteni, mennyire is nem tetszik másoknak, (pl. az Eszperantót) de ne bírják betiltani, vagy valahonnan a háttérből akadályozni, állami hatalmuk és uralmuk mindenáron megtartása miatt.

Jóska: Sajnos még nem jött el az az idő, amikor megvalósítható lenne a felvilágosult európai polgárok Európai Föderációja. Itta „felvilágosult”szón van a hangsúlyt! Amíg az egyes államoknak különböző érdekeik vannak, amíg a nagyobb államoknak (Németország, Franciaország) nagyobb érdekérvényesítési erejük és befolyásuk van az európai ügyek intézésébe, addig csak francia-német vezetésű Európai Birodalom jöhetne létre. És ebből a kisebb nemzetek érthető módon nem kérnek.Akik ilyen birodalmat szorgalmaznak, azok valóban hazaárulók.

Jenő:De mindegy, ezért kell dolgoznunk! „Lehet, hogy az élet munkáinkért nem fog fizetni semmivel, de…” Elődeink is már sokat beszéltek a „felvilágosulásról”, mások „kinyilvánulásnak” nevezték, sőt a lét teremtése is nekünk, véges felfogású embereknek, csakis mint a sötétségből a világosba relatívan közelíthető meg, hogy valamennyire megpróbáljuk megérteni.

Azért nem látom annyira sötéten azt, amit a nagyobb európai népek akarnak Európában (még mindig világi hatással). Inkább ebben a „felvilágosulás” értelmében, ami a mi európai kultúránk alapja. Nem a nacionalizmus, amitől még mindig olyan nehezen szabadulunk (egész Európában), habár már elég sok tragikus tapasztalatot szereztünk vele.

Ha meg hozzátesszük a „Keresztény Európát” akkor valóban semmi keresnivalója nincs többé a nacionalizmusnak. Mert egy keresztény embernek már alapjába véve nincs nemzeti hovatartozása, hazája se, mert az egész Istentől megteremtett világ az ő hazája. Ezért egy keresztény ember soha nem lehet hős, aki hazája védelméért másik embert megöl. Ez a klasszikus felfogás már több mint kétezer évvel ezelőtt meglett váltva. Ennek az igazsága meg jelenünkben ténylegesen be is bizonyosodott (ha továbbra létezni akarunk ezen a földön). Ezért a keresztény ember nem hős akar lenni, hanem igyekszik szentnek lenni.

Jóska: Nem hiszem, hogy egy egymás utáni világos többségi felhatalmazás önkényuralmat jelentene. Mivel a választások tisztaságát senki nem vonta kétségbe, a demokrácia elvei szerint ez erős népi felhatalmazást jelent. Ami pedig a médiát illeti, nem zártak be senkit és semmit sem. A médiapiac szabad, akinek pénze van, bármennyi médiafelületet vásárolhat.

Jenő: Talán nem is, de minden pszichológiai és szociálpszichológiai ismeretek és most már tapasztalatok szerint is megvan, talán biztosan is, hogy önkényuralommá alakuljon egy párt ennyi idő után. Még biztosabban a vezére, általános emberi tulajdonságával együtt (kinek még a neve is Győzőnek lett választva). Ezt a problémát a királyokkal megoldotta a demokrácia. Kezdetben még radikálisan, lefejezték vagy felakasztották őket. Most a demokráciákban még a királyok továbbra is reprezentálhatnak, összetarthatják a széthúzó népet. Ugyanúgy a nagy tapasztalattal rendelkező, volt kormányfők hasznos tanácsadók lehetnek egy új (civilizált) kormányban.

A választások „tisztaságához” mondjak valamit: Nem akarom megcáfolni. De,nyolc évvel ezelőtt én is mint EDE-német kiküldött részt vettem Paszabi János barátommal a magyar választások kontrolljában. Neki különösen tetszett mikor különböző választó helyeket Budapesten meglátogattunk, engem meg bemutatott, mint németországi kontrollálót. Lekezelgettem sok ismert politikussal, amint engem barátom felvilágosított. De hogy őszintén bevalljam abból, amit én ott csináltam alig értettem valamit, úgyhogy hibát sem találtam sehol, mindenhol aláírtam, hogy rendben van. Amit emberi megbízásba, gondolom úgy is volt. (Habár Lenin atya biztos nem lett volna velem megelégedve, miután ő azt mondta: „Megbízni jó, de kontrollálni még jobb”.)

Nahát még csak az hiányzott volna, hogy valakiket azért, amit írtak vagy tudomásul tettek (elárultak valamit) bezárták volna. Hogy ilyesmi nem történt meg, ezt nem a rendszerváltásnak (és annak a mindig radikálisabban kifejlődő baloldali ellenségeskedésnek) köszönhető, hanem az EU-tagságnak. Mert rendszerváltás Oroszországban is megvolt, ahonnan azonban nemsokára az előbb működő idegen „szabad egyetemeket” bezárták, azután meg az ott tanult politikusok kerültek börtönbe.

Hogy az itteni vezér, aki szimpátiáját fejezte ki ezzel a „nemzeti szuverenitás” műveletével, csak a „szabadegyetemet” űzte el Budapestről, de az ott tanult embereket (akik közül a pártjukban is többen vannak) bebörtönözni már nem merte, legfeljebb csak ahova hatalma kijutott, felmondtak egyeseknek az állásukban. Hogy itt ez a piros vonal mégse lett átlépve, ebben sokat hozzájárult az itteni EU-tagság.

Persze hogy „szabad” a médiapiac, de kinek van itt arra pénze. Akinek meg lenne, azt nem engedik be, mert azok külföldiek, vagy azok, akik külföldön meggazdagodtak, azok meg „hazaárulók”. És akkor mi marad itt az egynyelvű embereknek, mint hallgatni az itteni kormánypropagandát, hasonlóan mint 30 éve ezelőtt, hogy minden a legjobban megy, mert ők sokkal jobban csinálják,mint az előbbiek.

Szerintem eljött az ideje a kormányváltásnak, hogy továbbra is fölfelé haladjon ez az ország. Váltani mindig akkor kell, amikor egy staféta hordó eléri csúcsteljesítményét, akkor át kell adni az új erőnek, hogy tovább vigyék (poétikusan; a népet a Kánaán felé) a fejlődést. Ebben az országban sok tehetséges, őszinte fiatalember van, akiknek meg kell adni a kibontakozási lehetőséget.

Lejárt az idejük a kommunista nomenklatúrából származó gyerekeknek, kiknek szülei még a rendszerváltás idejében is közel voltak a tűzhöz. Ők gyorsan és könnyen feltudtak melegedni. Azok, akik csak saját szorgalmukkal és tudásukkal bírtak előre jutni eddig háttérbe szorultak. De most egy új generáció jelentkezett, akiknek elegük van a hazudozásból, civakodásból, gyűlölet keltésből, ezért közösen összefogtak, hogy őszintén véget vessenek a korrupt uralomnak és a felelőseket akarják elszámoltatni.

Baráti Üdvözlettel,

Jenő