Eszperantópolitikai gondolatok 10 pontban összefogva: Nyíregyházán tartott elöadás, Eugen Macko –tól, 2018.03.06.

Az Európa Unio megmaradásához eszperantóra van szükség

1. Jelenleg krizis van az EU-ban. Ennek különbözö okai vannak.

Minket különösen érdekel hogy: Van -e krizis a demokráciában is?

A felelet magában rejti a probléma kétoldalúságát:

Egyikoldalon; az utóbbi választások a nemzeti országokban demokratikus elvek szerint történtek.

Másikoldalon; éppen ezekböl az eredményekböl következik az EU együtt maradásának problémája.

És máris annál a speciális problémánál vagyunk, amelyet az EDE már több mint 15 éve megnevezett. Demokrácia, igen. De milyen demokrácia. Elég e már csak a nemzeti demokrácia?

A két különbözö demokrácia megkülönböztetése, vagyis rámutatni a nemzetközi demokrácia szükségességére, az EDE központi feladata.

Hogy milyen nehéz a kettö különbségét megmagyarázni, megmutatkozik abban az állapotban, mely bennünket visszatart, nagyobb népszerüséget elérni.

De a mi argumentjeink szükségletessége, történelmi tényekkel alátámasztottak. Nemzetdemokratikusan választott államok, az igazság teljes hitében, már több háborús katasztrófát okoztak. Mi mégsem kapjuk meg a szükséges figyelmet.


2. Az EU épen ezért lett megalapítva, hogy ez a háborús katasztrófa ne tudjon megismétlödni. És most, hogy áll a helyzet?

Az EU alapitó államaiban is megerösödtek a nacionalista pártok. Más kérdés, hogy miért. De tény marad, hogy ennek az EU-ban nem szabadna megtöténni!

Miért történt mégis meg? Nekünk az EDE-ben megvan rá a válasz:

Mert nem müködik elégségesen a nemzetközi demokrácia.

A nemzetközi demokráciák, tapasztalatok szerint, nem elegendök az európai kritériumoknak. A nemzeti államok vezetöi úgy állítják, hogy nekik a nép választás kivánságai szerint kell cselekedniük. De az EU népei leginkább nemzetileg korlátozott módon gondolkodnak és választanak.

Az EU -nak ehhez a nehézségeihez, az EDE –ben nekünk van feleletünk:

A nép tanujon meg eszperantóul!

És következetesen jön a politikai feladat: Vezessük be az eszperantót az iskolákba, hogy a polgároknak közvetlen hozzáférhetö lehetöségük legyen a nemzetközi demokráciához és gondolkodási módhoz.

Mert az eszperantó nem csak nyelv, hanem szellemi elökészitö is a nemzetköziségre. Képesítése a tanulóknak a párbeszédre és a dialógikus gondolkodásra, ami a mostani globalizációnál világszarte is szükséges.

De érthetöen, ez a nemzeti államok uralkodóinak nem nagyon tetszik.

3. A múlt nacionalista maradványai, veszélyezteteik az EU eggyüttmaradását.

A nacionatzmusokból ki kell venni, a meggyözni akaró dialektikus ellentéteket, hogy a nemzetekbe csak a dialógikus felkészültség maradjon, viszonyban a másikokhoz.

Mert az EU csakis dialógikus nemzetközi közösségben tud tovább létezni.

Valójában az EU –ban sok probléma van, de a legnagyobbat meg lehet oldani eszperantóval. Igazán?... Nincs ez bombasztikusan túlozva?

Nézzük csak konkrétan a generális problémát. Alapjába véve, miért nem tud müködni egy nemzetközileg össze egyeztethetö politika?

Legföbb zavaró tényezök a nacionalista történelemböl jönnek. Ezeket alapjába véve ki kell küszöbölni, hogy az EU tovább tudjon fejlödni, a nemzetközi dialógus képességéig.

És ez az út teljesen megtalálható az eszperantóban.

Ezen a téren az eszperantistáknak nincs szükségük szerénykedniük, mert sehol se található a 130 éves történelemben, ilyen világosan azok a tények, melyek szükségesek az EU legnagyobb problémájának megoldásához.

Nem csak a nyelvi probléma oldódik meg, hanem ami még fontosabb, meg lesz tanulva és használva a dialógikus gondolkodási mód, amely egy öszinte és demokratikus nemzetközi együttéléséhez, a különbözö népeknek, egzisztenciálisan szüksége van.

4. A problémák melyek az EU –t veszélyeztetik, történelmi mélységekböl jönnek.

Ezek jelenünkben elérték a kritikus állapotukat, mint ugyanakkor más hatáskörökben is a világon.

Közvetlen megfigyelhetöen jelennek meg, az EU új politikai felépítésében, melyek eddig klasszikusan, soha sem léteztek és a régi módszerek szerint nem is megoldhatók.

Teljesen új szituáció problémája, teljesen új megoldás módszert követel.

Ezek a problémák jelentösen mutatkoztak, a háború utáni idök Európa politikájában. Azelött a félreértések, a népek és az államok között, háborúval lettek megoldva. Ez az alternativa itt, most nem lehetséges.

Most politikából kellene jönni a megoldásoknak. De ahhoz nemzetközi dialógushoz képességes politikusokra van szükség .

Egy olyan helyzet alakult ki a világon, mely az EU együttmaradásának konkrét meghatározója. De amely eddig a történelemben még teljesen ismeretlen volt.

Ezért hiányzik minden tapasztalat a megoldás segítségére. Vezetö vonalat, a történelem általános fejlödési területén kell keresni, hogy megfelelö úton tovább lehessen haladni. Ez az új út, legelöször a müvészetben jelent meg, amikor átlépte a klasszicismust.

Nemsokára a filozófiában is megjelent az új gondolkodás, elörelátva a 20. század kezdetén a következö háborús katasztrófát, amely a klasszikus etikában rejlett.

Ugyanakkor meg jelent az eszperantó is, a klasszikus nyelvi ellentétek konkrét megoldásának ajánlatával.

Sajnos ez a két szellemi mozgalom, a mai napig sem lett eléggé megértve és fontosságuk sem lett felismerve.

5. Elmaradt a történelmileg két fontos fejlödési ismeret alkalmazása.

Az egyik; a dialógikus gondolkodás, nem lett konzekvensen használva a politikai dialógusokban.

A másik; hiányzik a nemzetközi viszonyok nyelvi probléáinak hatásos megismerése.

Ehhez hozzájárul a politikusoknak a képtelensége idöszerüen cselekedni.

Legtöbben közülük megmaradnak bedugaszolva a múlt klasszikus értékeibe, nem tudatosítva az új helyzetet, amelyben az EU most konkrétan találja magát.

Habár a realitás már a világon, a globalizáció idejében, átlépte a nemzetileg határozott gondolkodási módot, és az EU –ban ez létfontosságú is lett. Sajnos még mindig hiányoznak olyan vezetök, akik tudatosan uralnák ezt a helyzetet.

Ezek még mindig harcolnak a saját nemzeti államuk érdekeiért, még az európai közösség ellen is.

Kihasználva a demokrácia szabadságát, ezek a nemzetileg meghatározott politikusok, cselekvéseiket demokratikusnak nevezik.

Ehhez legtöbbször úgy tünik, hogy a saját népüknél, népszerüen (populárisan) alátámasztást találnak és hangsúlyozzák, hogy ök csak a nép akaratát teljesítik.

6. A hiba ott található, ahol a demokrácia fejlödése nincs megértve.

A nemzeti demokrácia már több mint 70 éve át van lépve.

Ugyanakkor megmutatkozott az új dialógikus gondolkodás szükségletessége, amely már akkor megkezdödött és tart most is anélkül, hogy elérte volna a szükséges általános megértést.

Ez a nemtudás, fatális aktualitással mutatkozik az EU –ban, ami fékezi a továbbfejlödést.

Mert a nemzeti demokrácia, amely a klasszikus indivuduális idiotismus értelmezése szerint, átlépett a nacionalizmusba, megadta a katasztrófális tapasztalatot a világon, de legjelentösebben itt Európában.

E tapasztalat után, éppen azért, hogy ez többé ne történjen meg, ma az EU létezik. Ezt meg most, minden határozat hatalmú politikusnak tudnia kell és tudatosnak is kell lenniük.

Ezt manapság meg nem érteni, vagy nem tudni róla, ahhoz a hiányossághoz tartozik, mely a személyes butaságban és történelmi tanulatlatlanságban mutatkozik. Ez a müveltség nélkül, nem szabad egy politikusnak sem hogy jogában legyen, valamely politikai folyamatban résztvenni, amely nemzetközileg tárgyilagos kompetenciát követel.

A mai világban, a történelmi tudás és tudatosság, elöfeltétele minden igaz és öszinte politikának!

7. Ha valaki nem ismeri a különbséget a nemzetközi demokrácia és a nacionál demokrácia között, annak ne legyen joga az EU politikában müködnie.

Mert az akkor azt sem érti meg, mi a dialógus és nem is képes dialogizálni.

De a dialógus képesség, elsö feltétele az európauniós politikának.

Dialógussal kezdödik annak az újnak a felépítése, amely eféle képen még soha nem is létezett, de jelenünkben szükséges Európában és a Világon.

Uganakkor megtörtént a klasszikának az átlépése, amivel következett az út széles szabadságának felszabadítása. Felszabadulás a régi dialektikus ellentétekböl, képességgel világszerte az új dialógikus viszonyok felállításához.

8. Hogyan felépíteni valami újat, nemzetközi demokráciával, ami eddig még sohasem létezett?

Mert igazi nemzetközi demokrácia eddig ténylegesen még soha sem lett elérve.

Nemzetköziség magában, már régen létezett a történelemben, különbözö személyek különbözö egyesületekhez tartozva (társadalmi, vallási, gazdasági érdekek, stb.)

De demokratikus nemzetköziség, eddig reálisan még soha sem volt elérve, csak ideológikusan reménykedve, amely pld. a legutóbbbi ideológikus internacinalizmus kisérletében, teljesen kudarcba fulladt és nacionalizmusba deformálódott.

Ez a fiaskó megkezdödött megint megjelenni az EU-ban is. Hogy lehetne ezt megakadályozni?

Mit lehet tenni, hogy ez ne jelenjen megint meg a mostani idökben is, hogy az internacionális demokráciai közössége az EU-ban ne maradjon csak ideológiai kivánság?

Hol jelenik meg az utóbbi újabb történelemben az a mód, mely képes segíteni ennek az újnak a felépítésébe, a saját fejlödési tradiciójából is?

Keresve ezt a megoldást, elöbb meg kell tanulnunk a klasszikus európai történelmet, amelyben megmutatkoznak a gondolkodás és –viselkedési módunk határai.

Éppen azokat kell kritikusan átgondolni, amelyek a múltban nekünk magas értékeknek tünntek, melyeket készek voltunk nagy áldozatok árán is megvédeni.Patriotizmus, hösiesség, hazaszeretet, népiesség, nemzetiség, stb.

Mindezek a klasszikus erények, manapság, a klasszikus tragédia tapasztalatai után, az újabb történelmünkben, teljesen másképen hangzanak, mint pár ezer évvel ezelött, amikor a ógöröktöl át lettek véve.

9. Ami a múltban megtörtént azt akceptálni, de belöle tanulni kell, összehasonlítva a jelen követelményeivel.

Pld., ezek a klasszikus erények egészen másképen érvényesülnek ma az Európai Unióban, mint az egykori nemzeti államokban az utóbbi évszázad elején.

Már akkor is, az abszolut hit ezekbe az erényekbe, tragikus katasztrófába vezetett. De ami, sajnos az akkori nép többségének gondolkodási módja miatt, nem volt elkerülhetö.

Csak kevesen voltak képesek elöre gondolkodni, elhagyván a megszokott dialektikus kategóriákat.

Ezek között volt sok eszperantista is.

Ne feledjük el, az eszperantisták már mindig az elöre gondolkodni képes avantgárdához tartoztak, akik már elöbb is figyelmeztettek a klasszikus gondolkodás csúcspontja végének elérésére.

Ez a benyomás teljes példája volt maga L. Zamenhof, aki müvészien megszerkesztette a nemzetközi nyelv alapjait, átlépve és felszabadítva a klasszikus korlátoktól, új dialógikus gondolkodási móddal.

Mert az eszperantó, átlépve a klasszikát, a különbözö nyelveknek dialógikus összetétele.

10. Milyen fontos lett ez a gondolkodási mód, teljesen csak jelenünkben mutatkozott meg.

Az új dialógikus gondolkodás szükséges lett, a társadalomban és a természetben. Az emberiség további megmaradása a bolygónkon függ töle.

Nekünk eszperantistáknak meg fontos, hogy a dialógikus gondolkodás a lényege az eszperantónak, magában a kezdettöl fogva.

Ami az EDE-t különösen illeti, hogy a dialógok elönyösek, az ismereteket és a tudatosságot, demokratikusan a különbözö társadalmi rétegeknél és népeknél terjeszteni.

Ehhez meg politikai tevékenység szükséges, amit az EDE már egy pár európai országban, több mint 15 éve megtesz (Franciaország, Németország, Lengyelország és Magyarország).

Ezt a munkát akarjuk tovább intenzíven folytatni a 2019-es Európa Uniói Parlamenti választások elött.

Mert az európai demokrácia egzisztenciálisan szükséges, amely világszerte is befolyásolja a humanista-szabad életmódot, amit konkrétan és öszintén, most csakis eszperantó használatával lehet elérni Európában.

Köszönöm figyelmüket

Eugen Macko, dr. phil., dipl. ing., az EDE-fed. alelnöke.

Összefoglalva lehet mondani:

1. Nagyrészt az EU népeinek hatásaként, a nemzeti demokrácia uralkodik.

2. Tudatosítani a nemzetközi demokráciát az EU- ban, eszperantó szükséges.

3. Politikai munka rámutatni demokratikusan, hogy a népek és polgárok érdeke eszperantót nemzetközi nyelvnek használni.

4. Ezt a szükségletet betölteni, feladatának tette az EDE nemzetközi politikai mozgalom.

5. Ezekböl a tényekböl következtethetö hogy: Az eszperantó szükséges az EU együttmaradásához.