Elöadás Budapesten a "Kulturális Eszperantó Szövetség" termében 2017.04. 27.

CEU (Central European University) esetében mutatkozik konkrétan, a reáldialógika szükségessége a demokráciában


Az idealizmus nem vezet a problémák megoldásához. Ezt már jó párszor tapasztaltuk a történelemben (pld. nacionalizmus, kommunizmus). Tanuljunk ezekből, hogy ne csináljuk ugyanazokat a hibákat.

Ez nem jelenti, hogy mellőzzük az emberiség nagy törekvéseit, úgymint a humanizmust, emberi jogokat, társadalmi igazságot, stb. De mind ennek a reális fejlődés lehetőségének lépéseiben kell történniük. A realitásnak nagy ideálokkal való megerőszakolása, többet rombol mint segít.

Soros György, filantróp, aki valószínűleg nem utolsó sorban a fiatalkori eszperantóval való kapcsolata és Karl Popper filozófus tanítványaként, teljes meggyőződéssel az emberi társadalomban, az igazságot akarja megvalósítani világszerte.

Poppernak az európaiasan szociális ötlete, a „nyílt társadalom“, mely a zsidó-keresztény gondolkodási módból ered, a reneszánszon és a reformáción keresztül. A legmagasabb demokratikus megjelenési formáját jelenünkben az USA-ban érte el. De ugyanakkor megmutatkozott a realitásban, a már előbb is racionálisan kritizált, relatív használhatósága a világban.

Az legutóbbi választások USA-ban megadták a „nyitott társadalom“ bezárásához való kulcsot. Ugyanezek a problémák támadták Európát az emigránsok tömegével. A magyar kormányfő Orbán Viktor erre megfelelően reagált és lezáratta az ország határait.

Sorossal a konfliktus előrelátható volt. Ő elvileg nem tudta akceptálni ezt a reagálást és civil szervezeteket támogatott, melyek ez a rendelet ellen tevékenykedtek. Orbán következetesen, ezután egy neki túl nagy fába vágta a fejszéjét és be akarja csukatni Budapesten a Soros alapítványtól, működtetett CEU (Közép Európai Egyetem) -et.

Ezen az elit egyetemen már eddig is sok politikus és kormánytisztviselők tanultak, az egész világból, különösen a kelet-európai, valamikori szocialista államokból, modern gazdaságtant és a liberális demokráciát. Ezért is többnek, az autoritás felé hajló uralkodónak, nem nagyon tetszenek ezek a tanítások, ideértve Putyint Oroszországból.

Habár Orbán parancsát - az országhatárokat becsukni - a legtöbb európai kormány nem hagyta jóvá, Európa népének többsége szimpatizál ezzel a cselekedettel. Talán mondható, hogy reális demokrácia követelései szerint lett kiadva a rendeletet, de pártpolitikai okok miatt, nem lett megadva a hozzájáró elismerés.

Máskülönben azonban Orbán eltúlzóan reagál, egyes evidens eredményei után, úgyhogy a mostani uralkodási módja veszélyezteti, lecsúszni az autoritás diktatúrájába. Valószínűleg neki nem teljesen tudatos, mit akar a CEU bezárásával elérni. Ezt a nacionalizmusnak értendő eltérését az európai rendtől, a nemzetközi demokrácia kell hogy megakadályozza.

A CEU nem csak egy közönséges egyetem Magyarországon vagy Európában, hanem a valamikori sok-népi állam, a Habsburgmonarhia közepén helyezkedik el. Ott ahol a különböző népek együttélése évszázadokon keresztül fejlődött. Az az állam tragikusan omlott össze, alig több mint, a nacionalizmus kétszáz évi fejlődése után, még nem is egészen száz évvel ezelőtt.

A nacionalista pusztítás után, az országból, a legtöbb nemzetközileg tapasztalt egyén, tudósok, művészek, fontos személyek, ebből a többnépességű államból kivándoroltak és áttelepültek az Amerikai Egyesült Államokba. Egy szabad demokratikus államba, nyitott társadalomba, ahol a Francia Forradalom vívmányai tovább lettek fejlesztve, nem mint Európa legnagyobb részén, megint visszafordítva a múltba.

CEU, a visszavevése és visszaültetése annak, a valamikori Közép-Európából exportált nemzetközi szellem magvának, amely itt már évszázadokon keresztül fejlődött, a „dialógikus közi-ségben“. A valódi értéke ennek az eredménynek, most mutatkozik teljesen, a globalizáció idejében. Leginkább politikusoknak és jövőbeli vezető személyiségeknek, szükséges megtanulni, hogyan kell viselkedni ebben az új fejlődési folyamatban.

Soros György különös hajlammal megismerte ezt a folyamatot, valószínűleg a saját sorsának tapasztalatából, Magyarországon és az Egyesült Államokban. Ő megtapasztalta a nacionalista és a kommunista diktatúrát. De ugyanakkor, a nemzetköziséghez való törekvést is, még apján, ismert eszperantistán keresztül, amit azután az USA-ban konkrétan is átélt.

Valószínűleg Soros erős hite, általánosan jót tenni az emberiségnek (ami az eszperantónak is alapelve), egyedülálló szerencsét kapott, pénzt nyerni, és a világon az egyik leggazdagabb emberré vált. Financiális hatalmát most politikai befolyásra is alkalmazza, az elnyomottak segítésére a világon, kivétel nélkül.

Becsukni a CEU-t nem csak a nemzetköziség és az emberiesség elleni tevékenység lenne, hanem általánosan a tudomány ellen is. A CEU már egy elismert elit egyetemmé fejlődött nemzetközileg toleráns szakembereket tanítva, pld. gazdaságtanban, politológiában, modern szervezésben. Egykori tanulók már különböző intézményekben, kormányhivatalokban dolgoznak, nem mindegyik a kormányhoz tartozó uralkodó jóváhagyásával.

Ténylegesen a CEU ugyanazon a szellemi alapokon működik, mint (sokkal szerényebben anyagi okok miatt) a már pár évtizede, az eszperantó és nemzeti nyelveken működő AIS (Akademio Internacia de la Sciencoj), amely San Marino-ban van akkreditálva. Most ugyanazok az okok veszélyeztetik a CEU-t is. Amiért AIS is az utóbbi kb. harminc évben, nem tudott érvényesülni. Annak az oka, az állami kormányzatok és ott dolgozó hivatalnokok, nacionalista gondolkodási módja Európában.

Sikerül-e most kiküzdeni az időszerű nemzetköziséget, a nacionalizmus ellen, amely éppen ezen a vidéken, már száz ével ezelőtt az itteni népeket, két rettenetes háború katasztrófájába húzta be? Minden egészséges, emberi ésszel gondolkodó embernek, ez már nem is kérdéses.

Becsukni a CEU-t amire Orbán törekszik, egy atentát a kifejlett nemzetköziség ellen és visszaállítása a már nagy részben felülmúlt nacionalizmusnak. Ez az egyetem már átlépte a nemzeti elképzeléseket szellemileg és az Európai Unióban ténylegesen is. A CEU megszüntetése egy anakronisztikus visszalépés lenne, a több mint száz éve elmúlt múltba.

Amint már a megnevezés is mondja, ez Európa központjában foglal helyet, de ami még fontosabb, hogy ez szellemileg is így van. Két nagy történelmi áramlat között, a Kelet- és- Nyugat-Európában, melyek ugyanazokból a szellemi forrásokból fejlődtek, később különböző politikai érdekek miatt szétváltak. Jelenünkben különböző helyekből történik a közeledés, melyeknek nemzetközi képességű, tanult szakemberekre van szükségük, akik szakszerűen tudnák vezetni a szükséges dialógusokat.

Megjött az idő, hogy ez a két, valahány évszázadon keresztül szétválasztott Európa újból, dialógikus közösségben egymásra találjon. Hogy Európa képes legyen a világ konkurenciában megmaradni, meg hogy magát védeni is tudja a veszélyes külső mozgalmaktól, melyek a civilizált emberiség fejlődését vissza akarják taszítani a középkori szellemi fokra.

Ezeknek a történelmi fejlődésben visszamaradt vallási mozgalmaknak ellenállni, jelenünkben megint szükséges lett a klasszikus reagálás. Valójában az európai civilizáció már úgy gondolta, hogy ez a reagálási mód részben át van lépve. De a külső nyomások hatására, melyek zavarják a továbbfejlődést, kényszerítik a a klasszikus módszereket megint elővenni és reagálni az erőszakra.

A dialógikus viszonyítást az európai civilizáción kívüli világgal el kell halasztani a jövőbe, míg a mostani ellenfelek elérik a képességet dialógizálni. Nekik még a saját köreikben kell a reformálást végre hajtani. Addig, amíg ez a készség hiányzik, marad csak az izoláció lehetősége, meg sajnos az agresszív terrorizmusra, a megsemmisítő ellentámadás.

Mostanában ebben világi helyzetben, nagyon nehéz megtalálni a megfelelő reagálást. Egyik oldalon nem adni lehetőséget arra, hogy az erőszakos fenyegetések félelmet tegyenek a világilag nyitott társadalmak mögé. Másik oldalon meg ne vonni vissza a már civilizált világban elért fejlődést és engedni megint visszaesni a klasszikus hősiesen - idiotikus etikába.

Így van ez, az európai származású „nyitott társadalom“ kétfelől van veszélyeztetve, kívülről is, meg belülről is. Ezt a két dialektikus viszonyban álló extrémet, katasztrófa nélkül, csak dialógikusan lehet feloldani. De az aktuális problémája ennek megoldásnak abban van, hogy hiányoznak az emberek, akik ezt el tudnák végezni, vagyis képesek dialogizálni.

A nemzeti államokban, a nemzeti egyetemeken tanuló egyetemisták, elsősorban a saját országuk nemzeti érdekeik védését és kiharcolását tanulják. Csak hosszú nemzetközi tapasztalatok után lesznek képesek, valóban nemzetközileg is cselekedni. Leginkább már csak akkor, amikor effektív munkára a személy megöregedett.

Ezért van szüksége a jövőnek, fiatal agilis szakemberekre, akik a „közi-séget“ már az iskolákban megtanulják. Ezeknek a káderoknak a tanítása a CEU-ban folyik. De nem csak tanításuk, hanem a kutatás is, a legújabb közi-ségi szituációknak, megragadni új metódusokat, megérteni új helyzeteket, a megfelelő nemzetközi fejlődésben.

Hogy a társadalomtudományok, maradjanak a még jelenleg tolerálható reális objektivitásában, legmegfelelőbb metódus a dialógika. Mert ami jelenleg a nemzeti egyetemeken történik, az meg van határozva a nemzeti érdekektől. Lehet, hogy most az egyetlen, a lehetőleg legneutrálisabb, legliberálisabb tudományegyetem, amely nemzetközileg a világon funkcionál, az a CEU.

A CEU, a nemzetileg meghatárolt egyetemek túllépése és továbbfejlődése. Itt vannak alkalmazva, a nemzetközi- világi tapasztalatok, a társadalmi és gazdasági tudományokban. Most visszatérve megint abba a földrajzi környezetbe, ahol egy volt többnépű államban, már az első lépések meg lettek téve, a tudatos internacionalizmus felé, de még akkoriban erős ellentétben a nacionalizmussal.

A dialektikus relációban álló nacionalizmus az internacionalizmussal, a szocialista-kommunista országokban, azonban letért a fejlődés útjáról és különösen a Szovjetunióban perverzálódott. Ugyanakkor mindig hatottak mellette, észrevétlenül a nemzetköziség dialógikus tapasztalatai, a különböző békemozgalmakban. Egy legkomplettebb dialógikus viszony mutatkozott az eszperantó mozgalomban, amelyben maga a dialógikus nyelvi megértés is ajánlva lett.

Soros az egzisztenciális játékszabályok szerint cselekedett és így érte el a hatalmat, melyet utána általánosan, a nyomorúság csökkentésére vetett be a világon. Nem a dialektikus revolúció elvei szerint, hanem a fejlődés alapelve, a munka és szorgalom jutalmazásával. Mert a revolúciók után mindig kiszámíthatatlan, mi fog utána történni. De evolúcióban lépésről-lépésre transzparensen történik a javulás.

Feltételezhető, hogy Sorosnak ez a CEU intézet nagyon fontos, mert itt kellene, hogy egy új avantgard legyen tanítva, akiknek konkrétan a társadalmi jobblét javításán való dolgozást kell vezetniük. Ebben az esetben a hely is fontos, mert itt nem csak földrajzilag, hanem történelmileg is, két közös gyökérből szétválasztott fejlődés, Kelet- és Nyugat-Európa, találhat megint egymásra. Már a megnevezés is magába rejti ezt a feltételezést: CEU, Közép Európai Egyetem.

Ezért Orbánnak ez az akarata, becsukni a CEU-t, különösen önkényesnek tűnik és európai szinten egyáltalán nem elfogadható. Már az is, amilyen módon akarja ezt véghezvinni, egy olyan irányba mutat, amelyet a nemzetközi demokrácia nem akceptálhat. Egy törvényt akar újonnan bevezetni, amely eddig a magyar államban még nem is létezett.

Így meg csak diktátorok cselekednek, ami természetesen az Európai Unió magától érthetőségébe egyáltalán nem illik bele. Ha meg Orbán továbbra is erőszakoskodik, Magyarországnak fog általánosan nagyon ártani és megtörténhet, hogy ezért kitessékelik az EU-ból.

A választ múlt vasárnap tapasztalhatta. Többtízezer polgár, egyetemistákkal, különböző egyetemekről, tüntettek Budapesten a „szabad egyetemekért és a szabad tudományért“. A következő napon nemzetközi médiák számoltak be a felháborodott demonstrálókról, megértésüket kifejezve az ellentmondásnak. Következőben is majd Európa-szerte várhatók demonstrációk, melyben főleg egyetemisták fogják szolidaritásukat kifejezni, ezzel a példás nemzetközi egyetemmel.

Éppen azért, mert jelenünkben, a jövőbeli társadalom demokratikus továbbfejlesztésének, reál dialógikára van szüksége, különösen fontos, hogy létezzenek szabad tanítási lehetőségek a legmagasabb fokon. Olyan intézményekre van szükség, ahol fiatal aspiránsoknak tanítani lehet, hogy szabaduljanak fel a nemzeti egyoldalúságból, dialógikus metódust alkalmazva, a nemzetközi kapcsolatokban, mely a mostani világpolitikai helyzetében létfontosságú lett.

A CEU egy modell-szerűen installált egyetem, olyan helyen, ahol a nemzetköziségnek évszázados gyökerei vannak, de ahol rövid ideig ez a fejlődés meg volt szakítva.A történelem tanúsága és a jelen szükségessége arra int, hogy a nemzetköziség a jövő szükségességének tovább legyen fejlesztve, a nacionalizmust meg agóniájával együtt, el lehet süllyeszteni a múltba.

Ezért van szükség Európa közepén erre az egyetemre, ahol az új, fiatal generáció megtanulhatja a nemzetközi dialógizálást egymással.

Köszönöm a figyelmet