Európának nemzetközi demokráciára van szüksége

És a nemzetközi demokráciának nemzetközileg demokratikus nyelvre

Matykó Jenö elöadása a Budapesti Eszperantó Szövetség termében 2012 Szeptemberében



Ebben az előadásban előre van téve az a feltételezés, hogy történelmi tapasztalatok következtében, a társadalmi együttlétnek legjobb formája a demokrácia. Ami nem perfekt, de az ógörög kezdetétől fogva fejlődik és képes a továbbfejlődésre.

Nemzetközi demokrácia eddig még soha sehol sem létezett.

De az Európai Unióban megjött a megvalósítás idejének lehetősége.

Amerikában különböző nemzetiségek egy nemzeti nyelvvel US-a nemzetté, nem demokratikus módon lettek egyesítve.

Európának egy semleges nyelvre van szüksége, mely demokratikus módon különböző nemzeteket összesít.

Ez a nyelv már létezik, európai „magasnyelv“-nek nevezhetö, vagyis eszperantó, mely az európai nemzetközi szellemmel teljes összhangban van.

Mert Európa már magába véve nemzetközi. A megnevezés; Európa, már különböző nemzetiségeket fog magába. Történelmében a nemzet-köziség mindig jelen volt.

A kérdés csak az hogy hogyan működött?

Egyáltalán valamely, vagy minden reláció az államok és népek között nemzetközinek nevezhető?

A legtöbb államok közötti reláció versenyszerű vagy háborús volt.

Annak ellenére hogy a demokrácia már a kis ógörög államokban megkezdődött, fejlődésének hosszú útra volt szüksége, véres forradalmakon, meg európán kivüli alkalmazáson kellett keresztülmennie, mig megint európaban is alkalmazva lehetett.

A mostani Európa Unióban csakis olyan államoknak van joguk résztvenni melyek demokratikusan funkcionálnak. Ebböl a feltételből logikusan következik hogy az EU-ban a különböző népek nemzetközi kapcsolatai is demokratikusan kell hogy történjenek.

Már az Emberi Jogokban, melyet az EU teljesen elismer, kivan fejezve minden ember, nép és azok nyelvük egyenrangúsága. De a probléma teljes egészében ennek a mindennapi alkalmazásában mutatkozik, ami a valóságban reálisan nem történik meg. Vagyis: Nemzetközi demokrácia nem működik.

Valóságban nemzetközi demokráciát működtetni csak akkor lehet, ha az emberek különböző népekhez tartozva megtudják egymást érteni. Ehez szükség van egy közösen megértendő nyelvre. A kérdés most az, hogy melyik ez a nyelv?

Ha az EU-ban az első követelmény a demokrácia, szükségesen következik, hogy kell egy demokratikus közös nyelv. Ez a nyelv nem lehet az unióban résztvevő egyik nemzeti nyelv sem. De mégis előnyös lenne valami közös történelmi tulajdonsággal rendelkezni.

Pld. nagyon különös lenne és egy európainak megtanulni nehéz, a japán vagy a kinai nyelvet. De valamely európai nyelv mint a francia, német, angol, vagy valamely másik az az EU-ból, túl elönybe részesítené azt a népet a többi valahány tíz kisnyelvet beszélővel szemben, ami meg nem lenne demokratikus, egy demokratikus Unióban.

De egy igazán demokratikus nyelv már 125 éve létezik. Eszperantónak nevezik. Nagy ideálokkal kezdte működését, univerzális nyelve akart lenni a világnak. Abban a történelmi időben amikor Európa még a világ központjának tartotta magát. (Az ógörög gondolkodási mód szerint)

Ezek az idők már elmultak. Rájöttünk arra, hogy Európa csak egy Ázsiai félsziget és a világon már nem is az 5-ödik kontinens. Politikailag csak egy pár kishatalom a régi nemzeti gondolkodásából kifolyólag.

Az EU, az új nemzetközi gondolkodás következménye ként született, hogy egyesítse a nemzetenként különböző erőket, egy Európai Unióba, melyben igy tudnának politikailag és gazdságilag versenyt állni a világban. És ez a nemzet-közi gondolkodási mód már mindig lényege volt az eszperantónak.

125 év alatt sok értékes tapasztalat keletkezett nemzetköziség különbözö terén, a közvetlen különböző nemzeti kontaktusokban, szociálpszichológiai megegészségesedésekben, dialógikus történelemtudományi és nyelvészeti megismerésekben, stb., mindezeken a különböző tereken, ahol a régi klasszikusan dialektikus gondolkodási mód nem képes továbbgondolkodni és jelenünkben, különösen az EU-ban aktuáliasan szükséges megoldásokat találni.

Az eszperantó nem csak nyelv, hanem ennek a nyelvnek a használata magába foglalja a jelenünkben szükséges új gondolkodási módot és a nemzetközi szellem közösségét a világban, mely konkrétan az EU-ban mutatkozik.

Az eszperantó tantárgy az iskolákban nem csak egy idegen nyelv lenne, hanem az új dialógikus gondolkodás közvetítése, mellyel a tanulók elsajátítanák egy reciprokos metódust a másnyelven beszélő népek megismerésére, nem csak ellentétes konkurálásban, hanem mint embertási közösségben (ahogy Zamenhof már az első esperentó világkongresuson 1905-ben mondta).A lingvisztikai előnyök is a nemzeti nyelvekkel szemben jelentösek, amit az eszperantisták mindig újból és újból hangsúlyozzák, de ezekről én itt most nen akarok beszélni, mert az eszperantó mozgalmon kívül és a nyelvtudás nélkül ezek az argumensek nem érthetők meg és ezért legtöbbször ellenkező eredményt is hoznak, mint amit az eszpernatisták elvárnak tőlük.

Elsösorban én itt a szoci-politikai és szoci-pszichológiai előnyeket szeretnék kihangsúlyozni, melyek az eszperanto pro-és-kontra vitatkozásokban leginkább a háttérbe szorulva nincsenek tematizálva. Mert az eszperantisták többsége politikai mozgalmakban nem szeret részt venni, annak ellenére hogy az eszperantó mozgalmon kívüli világban az eszperantó politikai megnyilvánulásként jelenik meg; akarják -e ezt az eszperantisták, vagy nem.

Ennek az előadásnak a szándéka rámutatni arra, hogy az EU-nak a jelenlegi legnagyobb problémája a „nem funkcionáló nemzetközi demokrácia“, amely nélkül az EU nem tud működni és nem tud egy Egyesült Európáig továbbfejlődni. Miben a legtöbb mostani politikus is egyezik, de valószínűleg azért nem tudják megoldani a problémákat, mert hiányzik nekik egy alapvtő nemzetközi tapasztalat.

A mostani legsürgősebb problémája az EU-nak a görögökkel, alapjába véve a nem működő „nemzetközi demokrácia“, vagyis a nem megértett, vagy rosszul értett demokrácia. Az újgörög tragédia ha gondolkodástörténelmileg nézzük, az ógörög tragédiában alapozik; az pedig hogy a hősök nem néznek maguk körül, hanem csak a saját személyiségükre büszkélkednek.

Ez a magatartás és gondolkodási mód fékezi valójában az egész Balkánt, az európai kultúra és civilizáció bölcsőjét. Itt található meg a történelmi példánya, annak hogy; idő és fejlődés nélkül, nem létezik politikai igazság.

Görögországban, ahol az ókorban kezdődött a demokrácia, most fenyeget az a veszély, hogy az EU-ban nehezen felépített eddigi eredmények, lerombolódnak. A meggyöződés az igazság birtoklásáról és a hősies készség azt büszkén megvédeni, megakadályozza a másféle, dialógikus megismerését és a saját hiba belátását.

Valójában mi itt Európában a legtöbben nem vagyunk egészen szabadok ettől a történelmileg mélyen fekvő gondolkodási módtól. A mostani görögöknél megismerhetjük világosabban a sokszor eltakart saját véleményünket is, amint ők hűen védik hösies magatartással ezt a gondolkodási módot. Remélhetőleg tanulunk is valamit ebből a példából és a jövőben komolyabban vesszük a fejlődési időt.

Demokrácia jelenti az idő fejlődését megengedni és komolyan venni. Vagyis ugyanaz mint: Tanulni a hibákból, hogy megjavíhassuk a társadalom általános jóállási állapotát.

A demokrácia egy politikai jelenség, ezért soha sem állandó igazság, hanem mindig változik az időben, mint az aktuális és adekvát politika. Demokrácia meg antidemokrácia Európa történelmében mindig szociál-politikai mozgatóerő volt. Legfontosabb volt mindig megismerni a fejlődésnek aktuálisan elért fokát, ne túl sokat várni a jelentől, de elkésni sem szabad (mert azt megbünteti az idő, mint ahogy Gorbacsov mondta).

A demokráciához többször lettek olyan mozgalmakat is besorolva, melyeknek az európai demokratikus fejlődéshez nagyon kevés közük van. A demokrácia az európai történelemben sokszor ki lett használva, sőt jelenünkben is a világon még mindig sokszor ki van használva, egyes államoktól és népektől.

A demokrácia nem tűr el minden egyéni véleményt, abból csak anarchia következhet. Demokrácia már kezdetétől fogva az ógörögöknél is magába hordozta az észszerűséget. Először is racionális ajánlatok kell hogy legyenek átgondolva, tudományosan megalapozva az időszerű legjobb tudással, tudatossággal és lelkiismerettel.

De mert ez sem az utolsó örökös igazság (amint tapasztaltuk a történelemben, az nem is létezik) hanem az igazság értéke mindig változik, különösen a politikában, az utolsó határozatot a jelenleg legmagasabb fokon álló demokrácia kell hogy adja, vagyis; az EU-ban a különböző népek polgárai közösen, a jelenleg legmagasabb fokon álló európai nemzet-köziségben.

A demokráciához az is fontosan hozzátartozik, hogy demokratikusan a nép többségétől megválasztott ajánlatnak időt kell hagyni, a lehetőség megvalósítására, legalább is a következő választásokig. Ha én demokratikusan meglettem kérdezve egy válsztásnál, nekem lelkiismeretesen vállalnom kell a felelősséget is a megválasztott véleményemért és ajánlatomért.

A demokráciának különbözö formái vannak, melyekre itt most nem tudok kitérni, csak egy példa a különbözőségre: Nem mindegy hogy piackonform demokrácia uralkodik, vagy demokrácia konform piac. Magát a demokrácia formáját is egy magasan kifejlődött demokráciában demokratikusan kell eldönteni. De ez már a jövő politikai feladata, ezért a fejlődésért még dolgozni kell, éppen úgy mint a jövőben funkcionálható „nemzetközi demokráciáért“.

Demokratikus változást előidézni, vagy általános jobbulást szociál-politikai téren, mindig a polgárok szélesen elterjedt aktuális tudatosságára van szükség. A mostani idők legfékezőbb problémája az EU-ban, az európai polgárság nagyon alacsony szinvonalon álló nemzetközi tudatossága. Az európai népek legnagyobb többsége, politikusaikkal eggyütt, még mindig a múlt század nemzeti öntudatában vannak visszamaradva.

A legtöbbjük csak a saját jólétéért harcol, a saját népéért, anélkül hogy maga körül nézne, hogy cselekvése sérti e a másikak érdekeit. Talán mondható, hogy a nemzeti demokrácia, mely a dinasztiák évszázados uralkodása után a múlt században sok európai népet felszabadított, megmaradt tudatosságnak, minden további szükséges fejlődése nélkül, a nemzetközi demokrácia felé az EU-ban.

Annak ellenére hogy már a 19-edik században egyes politikai mozgalmak átlépték a nemzeti demokráciát, a nemzetközi demokrácia irányába. Erős szocioekonomiai mozgalmak keletkeztek a 20-adik században, melyek közül egyesek benyomták ideológiájukba a nemzetköziséget. Elejibe ezek relativan széles hatást értek el, különböző népeknél (pld. a szocio-kommunista pártok ideológiája) de csakhamar megmerevedtek a nemzetközi tapasztalatok hiányában, nemzetszocialista alkalmazásokban és építményeik szétestek.

Egy kis nemzetközi mozgalom túlélte ezeket az időket (kommunizmust, szocializmust, nacionálszocializmust) mely most már 125 éve aktivál és továbbfejlődik. Az eszperantómozgalom konkrét ajánlatával a semleges nemzetközi nyelvvel, mely ebben ez évben 125 éves jubileumát ünnepli. Időszerűsége politikailag növekszik, az EU legalapvetőbb problémája, a nemzet-köziség megoldásának szükségességével.

Eszperantó a történelmében megélt már sok prominens támogatót. Nobeldíjasok, tudósok, professzorok, írók, államfők, politikusok, voltak támogatói a semleges nyelvű nemzetközi megértésnek. Az internetben sok történelmileg híres támogató neve található, akik pozitiv véleménnyel voltak és vannak az eszperantóról, sőt egyesek közülük maguk is beszélték a nyelvet. Csak egy pár példa: Lev Tolsztoj, Bruno Kreisky, Josip Broz Tito, és egy mostani talán leghíresebb, Michael Gorbacsov, aki egy pár évvel ezelőtt bennünket, az AIS tagjait, Moszkvában is fogadott.

Új mozgalom az eszperantót támogatni, annélkül hogy eszperantisták lennének, vagy közvetlenül az eszperantó mozgalomban részt vennének, a 2004 ben francia humanistáktól és eszperantistáktól alapított politikai párt EDE (Europo Demokratio Esperanto) mely ugyanabban az évben az EU parlamenti választásokban is részt vett.

2009-ben EDE meg lett alapítva Németországban is és abban az évben részt is vettek a franciákkal együtt az EU válsztásokon. 40.700 választónál talált visszhangra Európában a választólistákon az eszperantó ajánlata mint semleges nyelv. (Relatívan nem sok, de ha meggondoljuk egy futball stadiont kitöltene azokank a száma, akik aktiv pozitivan álltak egy semleges nyelv bevezetése iránt az EU-ban.)

Valószínűleg ilyen rövid idő alatt az eszperantó történelmében ez volt a legintenzívebb reklám.

2009-ben Magyarországon megalakult az EDE (Európa- Demokrácia-Eszperantó) politikai civil szervezet. 2010-ben Lengyelországban, ahol éppen ebben az évben ért el különös eredményt. A lengyel EDE-nek sikerült a lengyel szenátusban egy kis csoportot motiválni, eszperantót politikailag támogatni.

Együttműködnek az EDE-federációval, eszperantisták Spanyolországból, Olaszországból, Bulgáriából, Hollandiából, és a jövő évtől az EU hoz tartozó Horvátországból.

Az EDE-nek politikai célja, hogy egyesítse Európa szerte azokat a fejlett gondolkodású polgárokat, akik már valami úton-módon egy bizonyos nemzet-közi tudatosságot elértek, ezt bennük továbbfejleszteni és a különböző államokban (sajnos) különböző választási törvények szerint, az EDE-fedrációban közösen kidolgozott nemzetközi programmajánlat keretében, az EU-parlamenti választásokon résztvenni.

Egyenlőre a választásokon való részvétel nem tűnik utópisztikusnak, s ezzel a politikai körök és a széles EU lakosság figyelmébe ajánlani, a nemzetközi nyelvproblémát és annak a demokratikus megoldásának lehetőségét.

Ezért mondjuk mi az EDE-ben:

Európának nemzetközi demokráciára van szüksége

és a nemzetközi demokráciának, demokratikus nemzetközi nyelvre.

Köszönöm a figyelmüket.