Elöadás Budapesten a "Kulturális Eszprantó Szövetség" termében, 2015.11.25-ödikén, az utóbbi vita elökészitésére:
A demokráciák kölcsönhatása és veszélybe kerülése

A magyar demokráciát megmentette az Európai Unióban megjelent nemzetközi demokrácia.

Határok közé zárt demokráciák magukban hordják a kifordítás veszélyét, vagyis a nemzeti demokráciává válást, ami a szükséges fejlödésétöl való elzárkózást jelenti.

De a demokráciához, vagyis európai eredetéhez, az ógörög megjelenése óta, állandó fejlödés is tartozik, mert még sokáig nem fogja elérni tökéletességét.

A demokrácia nem perfekt társadalmi rendszer. Azonban az eddigi történelmi tapasztalatok szerint nincs töle jobb. Mivel hogy az emberi természet sem tökéletes, s nem határozható meg egyértelmüen.

Hanem tudása mindig új ismeretekkel bövül. A társadalom rendjével is ilyen módon meg kell elégedni, azzal a feltétellel, hogy szabadságát nyitva tartsa, jobb irányú megváltoztatásokra. Ez a demokrácia lényege.

Konkrétan, például a mostani magyarországi politikai szituációban ez annyit jelent, hogy az európai demokráciákhoz viszonyítva a Fidesz hatalma túl nagy, (egyik EU országban sincs abszolut többségü párt) amely a demokrácia elferdítéséhez vezethet.

Hogy ez kritikus méretben nem történt meg, az európai demokrácia beavatkozásának köszönhetö. Vagyis a globalizációban kialakult aktuális nemzetköziségnek. A nemzetiség és nemzetköziség dialektikája jelenünkben a problémák reális, dialógikus átgondolására késztet.

Hogy Magyarorzságon meg, különös megértés és érzékenység mutatkozik az iszlám veszélyei iránt, azt délkelet Európához való közelsége és történelmi tapasztalatai magyarázzák. Európa ezen részei 150-500 évig voltak török uralom alatt. A Magyarok még mindig nem felejtették el, hogy országuk már egyszer véresen elveszett, miközben Európát is védték az izlám inváziója ellen.

Brüsszel Európája, meg leginkább a keresztény felebaráti szeretettöl vezényelve, eddig még nem realizálta azokat a következményeket, amelyekbe most Európa, különösen Németország került. Mintha a sors csapása csattanna, paralell iszlám kultúra van kiakulóban az európai-német társadalom mellett.

Mely világuralomra, (mint már többször is a történelemben egyes idioták vágyódtak) törekszik. Amit agressziv tüntetéseikben ki is fejeznek. Csakhogy ilyen viselkedés nem igen illik azohoz, akik másik országokban azilt keresnek.

Magyarország jelenlegi politikáját ezek az EU-s körülmények motiválják és egy, sokszor a többi tagállamoktól nem megismert reális összefüggésekre figyelmeztetnek. Ez a szituáció, belpolitikailag óvja a demokráciát a szélsöséges elferdülésektöl, figyelmet a külpolitikára terelve, ahol a nemzetközi demokráciára talál rá.

Arra a demokráciára, mely az Európai Unióban gyengéd hajtásában most van kialakulóban, ugyanakkor meg külsö hatások következtében letiprás veszélyezteti. Két oldalról, kivülröl, meg belülröl is.

Kivülröl egy áramlat hatása alatt, mely a szabadságot és demokráciát még nem is ismeri. Belülröl meg azoktól, akik eröszakos módon, továbbra is az európai klaszikus értékeket akarják megtartani. Legvégén azokat, amelyeken az európai kultúra már tovább is lépett.

Több évszázados demokratikus fejlödés legfelsöbb fokozata, amely az eddig még reálisan soha nem létezett nemzetközi demokráciába igért kulminálni, áll választó út elött. Az eddigi fejlödési úton maradni, amelyen az Emberi Jogok elismerése lett elérve, szabad, demokratikus választások közepette, melyeket továbbfejleszteni lenne szükség.

Vagy vissza a klaszikus úton, oda ahol még a barbarizmus a klaszicizmussal véres háborúkat harcolt. Mig elérte az erök egyenlöségét és a szükséges észszerü dialógikus megoldáskeresést.

De mit csinálni ilyen helyzetekben azokkal, akik nem képesek, meg nem is akarnak dialogizálni, hanem továbbra is csakis a maguk igazával vannak meggyözödve? A legfájdalmasabb azoknak, akik a dialógikus megoldásokban hittek, átadni a megoldást a régi klaszikus metódusok hivöinek.

Sajnos megint úgy néz ki, hogy az eddigi emberiesség (amit Merkel német- kancellárnö alkalmazott) nem vezet a remélt eredményekhez. Kriminális, söt terorisztikus elemektöl ki van használva a jótékonyság. Ami szükségszerüen eröszakos reagálást fog maga után vonni.

Európa határait falakkal, szegesdróttal elzárni technikailag nem lehetséges. Nagyobb baj ott fog kezdödni, ha (nem nagyon messzire kell vissszamenni Európa történelmében, csak talán 30 évet) önkényes határátlépök ellen fegyvert kell használni.

Meg kell engednünk, hogy európai fejlödésünket külsö hatások ennyire megfékezzék és visszafordítják? Mit tegyünk ha, felbecslések szerint 400 milió nincstelen földi lakó, idealista információk félrevezetése révén Európába akar emigrálni?

Gazdaságilag jobb életre nincs joga senkinek sem. Amióta civilizált országokban az Emberi Jogok érvényesek, politikailag üldözötteknek azil joguk van. Azonban azoktól, akik ezeket a jogokat igénybe veszik elvárható, hogy ök is ezeket viszonozzák.

A probléma ott kezdödik, hogy ezek a szegény emberek egész mást gondolnak, mint amilyen valóság Európában vár rájuk. Ezért szükséges a helyszini segitség és felvilágosítás, hogy el se induljanak hazájukból. Mert itt nem fogják tudni kultúrájukat és vallásukat továbbra is ugy alkalmazni mint otthon.

Európában rá lesznek kényszerítve az ország állami törvényeit elismerni, ami legtöbbször vallásuk elveivel és kultúrális szokásaikkal fog össszeütközni. Ami annyit jelent, hogy vagy integrálónak az új kulturkörnyezetben, vagy vissza lesznek küldve oda ahonnan jöttek.

Egy másik kérdés, az általános globalizációval megindult nemzetköziség, mely az európai kultúra évszázadok, s a világkultúra évezredek társadalmi fejlödésének eredménye. Aprobléma jelenünkben éppen az lett, hogy ez a hosszú fejlödés dialógikus eredményének a visszafolytása fenyeget, az Európába tartó emigráns invázióval.

Otthont elhagyni, helyet változtatni a világban, elöbbi felkészültséget követel. Elöbb informálódni az idegen kultúrárol, tanulni az ott beszélö nyelvet, s úgy eldönteni meg van e az érdek dialógikus kapcsolatba kerülni azzal az országgal, néppel, szokásokkal, ahova valaki akar menni.

A nemzetköziség a más kultúrák megismerésével és elismerésével kezdödik. Nem elég csak a sajátéval belelépni az idegenbe. Aki útnak indul egy más környezetbe, annak nyitottnak kell lenni újat tanulni és átvenni.

Ezt megtanulni söt szellemileg egyesülni vele segítséget nyújt a nemzetköziség, mely jelenünkben szükséges dialogikus fokára fejlödött. Itt arra kell vigyázni, hogy ez az elért fejlödési fok nehogy gyarmatosítás felszámolása után, mégis ennek dialektikus áldozatává válljon. Mely primitiv gyülöletben megnyilvánuló eröszakot eredményezne.

Ezt elkerülni jelenünkben van egy szellemileg is effektiv metódus, mely nyelvi megértéssel kezdödik és dialógikus tudáscserével folytatódva szellemi harmóniába nemzetközi kultúrába emelkedhet. Ez az úgynevezett Eszperantó, vagyis nemzetközi nyelv, amely különbözö nemzeti nyelvekböl és kulturákból összetéve szintézisben egy új kvalitást ért el.

Az internacionalizmus dialektikus perverzitását lehetne ilyen módon megakadályozni, mert itt szellemileg is meglehet tanulni az egyenlöség jelentését, ami az Emberi Jogokat alapozza meg.

Klaszikus dialektikus módon megpróbál az eddig elnyomott felülkerekedni és gyülölettel visszaadni szenvedéseit, meg még arra is valamit rátenni. Igy van felhintázva az eröszak. Ebböl a klaszikus módszerböl lép ki a dialógika, amely az ellentéteket kiegyezteti és közös nevezöre hozza.

De mit csinálni azokkal, akik nem képesek vagy nem akarnak kiegyezni, mert túl egyszerüek a dialogizálás folytatásához, hanem továbbra is gyülöletet prédikálnak?

Mennyire hihetetlennek is tünik, olyanok is vannak akik egy idegen ország vendégszeretetét kihasználva, azok ellen, életmódjuk, kultúrájuk ellen dolgoznak, akik befogadták öket. Mit lehet ezekkel tenni?

A klaszikus maradékok tudják mit. Ök sem akarnak ezekkel dialogizálni, hanem erövel megoldani a nézeteltéréseket és megsemmisiteni öket. Idáig tud perverzálni a dialektikus internacionalizmus, a paralell idegen kultúrák kialakulásának folyamán, amikor a dialógikus közös szintézis vissza van utasitva.

Milyen hatást gyakorolhatna egy világnyelv mint pld. az Eszperantó a világban éppen aktuálisan lezajló emigrációs hullámra? Megnöveli, vagy csökkenti? Valószínüleg, ha mindenhol mindenki mindenkit megért, növekszik a helycsere mozgása, de a jobb informálódottság csökkentené az idegenbe maradást identifikáló képtelenség ellenére is.

Kevésbé történne meg az az eset, amikor valaki valahol maradna a környezet akceptálása nélkül. Ezért csökkenne a környezet kultúrája, szokása és esetleg vallása elleni magatartás is, mely egyes esetekben terrorista gyülölkezésbe is elfajulhat.

Söt, ha nincs állampolgársági kötöttség, effektivebb az a kijelentés hogy, ha valakinek valahol nem tetszik, elmehet oda ahol neki jobban tetszik. Ne pedig a körülötte levö társadalmat akarja eröszakkal a maga módjára, arra a kultúrára, arra a szokásokra, arra a vallásra átváltóztatni, ahova ö tartozik.

Azt a demokratikus társadalmi állapotot akarjuk megtartani Európában, melyben szabad választás, nemzetközi egyenjogúságban mindenki módjában áll elhatározni közös megértésben. Ehhez meg még egy nemzetközi demokratikus nyelvre lenne szükség, hogy nemzetközileg kifejezzük és megértessük magunkat.

Ebben a nemzetközileg fejlödö folyamatban jelenünkben egy megfékezés állt be. Az Emberi Jogok kihasználása veszélyezteti az eddig elérteket és hogy átfordul pervezitásba. Kriminális elemek szerveznek gazdasági okok miatt tömeges kivándorlásokat, kihasználva a biztosított azil jogokat, több esetben terroristákat is belefüzve.

Mit lehet, mit kell tenni a nemzetköziség, a nemzetközi demokrácia gyengéden, de mégis megindult továbbfejlödésének biztosításáért?

Merkel asszony-német kancellár azt ajánlja hogy keresztéy hitünket tudatosan újítsuk fel. Nagyobb távlatra ez valószínüleg egy jó tanács, mivel hogy magában az Emberi Jogok is nagyrészt a keresztény etikából fejlödtek ki, s valószinüleg ennek továbbra is meg kell maradniuk.

Jelenünkben azonban aktuális veszély fenyeget azok oldaláról, akik az Emberi Jogokat nyilvánosan nem akceptálják, hanem terroral letiporják és a saját szubjektiv logikájukat eröszakkal akarják rákényszeriteni a világra. Itt kell aktuálisan és konkrétan az ellen tenni, hogy ezek az elemek ne tudják tovább müködtetni destruktiv ideológiájukat.

Ebben mutatkozott meg a mostani magyar-kormány ajánlatának racionális aktualitása. Orbán Viktor New-York-ban az ENSZ-ben adott ajánlata észszerü rögtöni reagálást fogalmaz meg az aktuális problémákra, melyben hangsúlyozza, hogy az emigráns probléma nem magyar, nem európai, hanem a világi, ezért a megoldásban is az egész világnak össze kell tartani.

Persze hogy ezt a problémát hosszabb idöre nem lehet falakkal, meg szögesdrótokkal megerösitett határokkal megoldani. Azt itt Európában csak nagyon kevesen is akarnák, miután annak örültünk, hogy szegesdrótos határok eltüntek. Ahol még egy pár ével ezelött, ha valaki mégis átakart menni, lelötték. Nem azt akarjuk visszahozni, hanem azokat az okokat eltüntetni amelyek a nemzetközi demokrácia továbbfejlödését gátolják.

Abban meg rigorózusan konzekvensek kell hogy legyünk, megvédeni és továbbfejlszteni azt, amit Európa évszázadokon, söt évezredeken keresztül felépített.

Európa lényege a nemzetköziség. Ezt az európaiak nem is olyan régen saját sorsukon tapasztalták, mi után Európai Uniót alapítottak. Amely még nagyon kezdeti állapotban van, ezért sok munkával, tovább kell fejleszteni.

Ebbe az egyesületbe mindenki, a világ minden tájáról szivesen van üdvözölve, ha az európai nemzetköziség szintézisében saját kultúráját is feloldja. De koloniális, imperiális saját kultúrájának terjesztése nem lesz türve és nem lesz megengedve. Ezt az akaratot az európaiaknak van erejük és hatalmuk megakadályozni.

Európa nem visszafelé akar fejlödni a történelembe, valamit visszaállitani ami már volt, hanem a tanultak tapasztalatait bevonva továbbfejlödni, nemzetközi világkultúra irányába, melyben az európai eredetü tudománynak már eddig is nagy része volt.

Európa már túllépett az együgyü középkoron, abból már szekularizálódott, többször véres forradalmak révén, társadalmi fejlödésében olyan formákat ért el, amiböl más világrészek is tanulhatnak. Azok akik tanulni jönnek ide, hogy utána szülöföldjük továbbfjlesztésében vegyenek részt, szivesen vannak látva.

De azok akik úgy gondolják, hogy a saját kultúrájuk annyira igazi, hogy nincs szükségük fejlödésre, s az európait úgy is fölülmúlja, söt azt ide is be akarnák vezetni, legjobb ha otthon maradnak és mi kivánunk nekik otthoni boldogságot.

Európa eddig képes volt demokratikusan, a keresztény felebaráti etika elvei szerint, különbözö kultúrájú és vallású kisebbségeket akceptálni és tolerálni, azonban ennek a kifordítását és kihasználását nem engedheti meg magának.

Kialakuló paralell kultúrák és vallások, egy úgynevezett multi-kulti társadalomban, sajnos máris nem akceptálható tapasztalatokat hoztak. Nem komunikálnak békésen egymással, hanem inkább sajátjukat akarják eröszakkal továbbitani. Ezek szerint ennek továbbfejlödését inkább meg kell akadályozni, nem pedig tovább alátámasztani.

Ami nem a nemzetköziség ellenességét jelenti! Hanem pontosan annak az ellentétét. Nemzetköziség ott történik, ahol különbözö eredetü kultúrák dialógikusan egymásra találnak és közös tapasztalatok munkája révén, közben egy új, még nem is ismert szintézis kvalitását érik el.

Erre van szüksége Európának, de nem egymás mellett, egymásról nem tudó, meg nem értö kultúrákra, melyek szükségszerüen konfliktusba kerülnek egymással. Ezt már ismerjük Európában is. Ebben már volt nekünk is részünk és elegünk is belöle. Mi már, nem is olyan régen, ezen túlléptünk, de még nem felejtettük el, hogy akkor hogy volt.

Ezért vagyunk különösen érzékenyek az iránt, ami minket megpróbál visszadobni ebbe a múlt és felülmúlt állapotba. Azt nem fogjuk megngedni.

Európát, demokráciát és a közös megértést meg akarjuk védeni továbbra is.

Európáért, demokratikus nemzetközi megértésért dolgozik, európai politikai pártunk: „Európa Demokrácia Eszperantó“ (Europo Demokratio Esperanto).