Egyedül kell megszületnünk és meghalnunk is. A születés ? Talán mégsem olyan magányos. :-) Többen várnak bennünket örömmel. És akkor mégiscsak elkezdődik valami. A halál ? Hát nem tudom.... majd később.... :-) És hogy mi van közte ? Egy rövid kis élet, amit gondolom, szintén egyedül csinálunk végig. Legyen mellettünk akárhány szerettünk, barátunk, ismerősök és kevésbbé ismerősök. Miért mondják, hogy az ember társas lény ? Vagy lehet, hogy keverem és a kutyára mondják ? :-)

Én, például sosem éltem egyedül. Szeretek és szeretve vagyok. Miért érzem mégis magam ilyen iszonyatosan egyedül néha ? Próbálom kivülről szemlélni magam és egyáltalán nem értem magam. Mégis mit akarok ? Vagy lehet, hogy ki kellene próbálnom milyen egyedül élni ? Most még nem riaszt az egyedülélés gondolata. De ha belegondolok milyen lehet öregen, egyedül....Víziók, mint Bridget Jonesnak, hogy a kutyák találnak rá napok múlva...

Hullámokban törnek rám a hülye gondolatok.