Tisztelt Galántai Docens Úr!

Érdeklődéssel hallgattam végig a múlt vasárnapi Szondában Önnel készült beszélgetést, és az említett előadását is meg fogom hallgatni, ha hozzájutok, annak ellenére, hogy a hallottak végül is csalódást okoztak.

Először is azt hiányolom, hogy Ön meg sem említette dr. Szerdahelyi István kitűnő, átfogó könyvét a mesterséges nyelvekről (Bábeltől a világnyelvig, Gondolat, Bp., 1977).

A továbbiakban csalódást okoztak az Ön eszperantóról elhangzott szavai. Tekintsük egy nyelv Ön által említett funkcióit:

1. Az eszperantó, mint kommunikációs eszköz ugyanolyan mértékben megfelel, mint bármelyik természetes nyelv, és ezen felül számos előnnyel rendelkezik. Mi teszi nehézzé egy természetes nyelv elsajátítását? Például a hang- és írásrendszere, bonyolult nyelvtana, a kivételek sokasága, stb. Az eszperantó teljes mértékben fonetikus, minden betűnek egy bizonyos hang felel meg, minden szót úgy kell leírni, ahogy kiejtjük, és viszont. Nyelvtana egyszerű, leírásakor esetleg csak az alapnyelv teszi bonyolulttá. Nyelvtani kivétel szinte nincsen. Megtanulása elsősorban annak számára előnyös, aki nem készül tudományos karrierhez, hanem inkább az egyszerű emberi kapcsolatok megteremtésére és ápolására kívánja felhasználni. Az eszperantót kevesebb idő- és anyagi ráfordítással meg lehet tanulni, mint bármely más, nemzeti nyelvet. Ez nem jelenti azt, hogy az eszperantóul tudó szakemberek nem tudnak megalkotni vagy megérteni bármilyen magas szintű, bonyolult szakszöveget a tudomány bármely területén.

2. Mennyire fontos a nyelv kultúrát hordozó funkciója? Mennyire hasznosítja, mondjuk, egy bolgár és egy magyar szakember az orosz, vagy az angol nyelv tanulása során magába szívott nemzeti kultúrát, amikor egy műszaki probléma megoldását beszélik meg, mindkettőjük számára idegen, tanult nyelven? Mindamellett az eszperantó is rendelkezik már saját kultúrával, mely a rengeteg nemzetközi találkozó során alakult ki. Ezt a kultúrát képviseli a gazdag, eredeti és fordításos eszperantó irodalom és az eszperantó nyelvhez kapcsolódó művészet.

Azt mondani, hogy az eszperantó nem terjedt el, hogy nem vált be, egyszerűen nem lehet. Eszperantóul tudót bárhol lehet találni a világban. Kérdi tőlem, például, ma reggel a feleségem: – Kivel beszélgetsz? – Most éppen egy franciával, meg valakivel Brazíliából – mondom. Eszperantóul Például a Wikipédiában nagyjából annyi szócikk található, mint magyar nyelven. Ez lenne egy be nem vált közvetítő nemzetközi nyelv?

 

Letero al GALÁNTAI Zoltán

Estimata Sinjoro Docento Galántai!

Kun intereso mi finaŭskultis la interparoladon faritan kun vi en la programo Sondo pasintan dimanĉon, kaj mi ekaŭskultos ankaŭ la menciitan prelegon, se mi aliros, spite de tio, ke la aŭditaj fine kaŭzis trompiĝon.

Unue sentis mi la mankon de mencio de bonega, tutampleksa verko de d-ro Szerdahelyi pri la artefaritaj lingvoj (Bábeltől a világnyelvig, Gondolat, Bp., 1977).

Plue kaŭzis trompiĝon viaj vortoj pri Esperanto. Rigardu ni la funkciojn de lingvo menciitaj de vi:

1. La lingvo Esperanto, kiel komunika rimedo egalmezure taŭgas, kiel iu natura lingvo, kaj ankoraŭ posedas kelkajn avantaĝojn. Kio malfaciligas la alproprigon de natura lingvo? Ekzemple sia voĉo- kaj skribsistemo, sia komplika gramatiko, la multo de esceptoj, ktp. Esperanto estas tute fonetika, ĉiu litero konvenas al unu certa voĉo, oni devas skribi, kiel oni ĝin elparolas, kaj reciproke. Sia gramatiko estas simpla, sian priskribon eble komplikas nur la baza lingvo. Gramatikaj esceptoj preskaŭ mankas. Sia lernado avantaĝas unua-vice por tiu, kiu ne volas apliki por scienca kariero, sed prefere por krei kaj flegi simplajn homajn kontaktojn. La lingvon Esperanto oni povas lerni per ekuzo de plej malmulte da tempo kaj elspezo, ol iun alian, nacian lingvon. Tio ne signifas, ke fakuloj parolantaj Esperanton ne povus verki aŭ kompreni ian altnivelan, komplikan faktekston je iu tereno de scienco.

2. Kiom estas grava la funkcio portanta kulturon de lingvo? Kiel utiligas ekzemple iu bulgara kaj iu hungara fakulo la nacian kulturon ensuĉitan dum la lernado de la rusa aŭ la angla lingvo, kiam ili priparolas la solvon de teknika problemo, uzante lingvon de ambaŭ lernitan? Apud ĉio ĉi ankaŭ Esperanto posedas kulturon, kiu elformiĝis dum sennombraj, internaciaj renkontoj. Ĉi tiun kulturon reprezentas la riĉa, originala kaj tradukita Esperanto-literaturo kaj la arto, ligita al la lingvo Esperanto.

Diri, ke Esperanto ne disvastigis, ke ne validiĝis, simple ne eblas. Esperanto-parolantan oni povas trovi ĉie en la mondo. Demandas de mi , ekzemple, mia edzino hodiaŭ matene: - Kun kiu vi interparoladas? – Nun ĝuste kun franco, kaj kun iu el Brazilio – diris mi. En la Vikipedio oni povas trovi ekzemple ĉirkaŭ tiom esperant-lingvan (97 744) artikolon, kiel hungaran (92 775*).

* 2008-04-24. 19:39