Mi így ünnepeltük március 15-ét:

A mi kis városunkban 2+1 helyen is volt megemlékezés. Az első Piszkén, a másik a régi lábatlani részen, a főszegi „szobornál”, és ez alkalommal Alszegen is.

A szobornál az iskolások adtak műsort. Nem csak a forradalom napjáról emlékeztek meg, hanem végigvonultatták az eseményeket a szabadságharcon, a bukáson és a megtorláson át egészen a kiegyezésig. A műsor után az önkormányzat képviselői koszorút helyeztek el az emlékmű talapzatára.

Az itteni ünnepség után levonultunk az Alszegre. Itt felavattuk a négy lábatlani 48-as honvéd tiszteletére állított oszlopot.

Ni festis tiel la 15-an de marto:

En nia malgranda urbo estis memorfesto sur 2+1 lokoj. La unua estis en Piszke, la dua en la malnova parto de Lábatlan, ĉe la „Statuo” en Főszeg (foseg = supra parto) kaj ĉi okaze ankaŭ en Alszeg (alseg = malsupra parto).

Ĉe la statuo donis programon la lernantoj. Ili memoris ne nur pri la tago de la revolucio, sed pri la eventoj tra la liberecbatalo, malvenko, venĝo ĝis la interpaciĝo en 1867. Post la programo metis florkronon la reprezentantoj de la urba instanco sur la postamenton de monumento.

Post la memorfesto ĉi tie ni marŝis al Alszeg. Ĉi tie ni inaŭguris la memorkolonon por honoro de kvar soldatoj de tiama vilaĝo, kiuj batalis por la libereco kaj sendependenco de Hungario en la liberecbatalo 1948-49.

(http://eo.wikipedia.org/wiki/L%C3%A1batlan)