1.En la Ĉitara-montaro falis multe da ne'go.
Mi a'udis, ke falis kun vi, an'gelet' la 'cevalo!
Senmovi'gis via man', interbrakum' ne eblos,
Tiel kara an'geleto, geedzi'go ne estos!

A csitári hegyek alatt régen leesett a hó,
Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló.
Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?
Így hát kedves kisangyalom, nem lehetek a tied!

2.Sub malhela 'cielvolbo migranta bird' forflugas;
Amleteron al mia roz' per tiu bird' mi sendas;
Birdo, rapide flugu, amleteron kunportu!
Al mia kolombo fora diru, ke 'si ne ploru!

Amott látok az ég alatt egy madarat repülni.
De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni!
Repülj, madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet.

3.Tie estas arbareto, aj, tre malproksime 'stas,
En la mezo /de/ rondarbaro du rosmarenujoj 'stas.
/:Unu al mi klini'gos, vin alia karesos,
Tiel, kara an'geleto, geedza par' ni estos!:/

Amoda le van egy erdő, jaj de nagyon messze van!
Kerek erdő közepében két rozmaring-bokor van.
Egyik hajlik vállamra, másik a babáméra,
Így hát kedves kisangyalom tiéd leszek valaha.

Esperantigis: Gajdos Pál Debrecen,2011.