Az internetben, YouTube-on mint elöadás is látható és hallható:
www.youtube.com/watch?v=yPFGFwG5bpk
Ajánlat az oktatási minisztériumnak 25.04.2021. Budapest.
Magyarországon be kell vezetni a nemzetközi eszperantó nyelvet az iskolákba!
Az Európai Unióban, Magyarországról a mostani nem megfelelő, nacionalista vélemény helyreállításában, sokat segítene a nemzetközi eszperantó nyelv oktatásának bevezetése az iskolákba. Mert történelmileg bizonyíthtó tények mutatnak a nacionalizmussal ellenkező irányban is, melyeket ilyen politikai helyzetben ki kell hangsúlyozni és használni.
Ehhez alkalmasan hozzájárul e nemzetközi nyelv több mint 130 éves történetében, a mai napokig is, ebben az országban kiváló személyek foglalkozása ezzel a nyelvvel és a fejlesztéséhez lényeges hozzájárulásuk, akik már világszerte nemzetközi elismerésben részesültek. Ezen a téren, Magyarországnak ilyen példával megvolna a reális lehetősége követendő példával elől járni, az Unió nemzetei összetartásának támogatásában.
A magyaroknak jelenünkben, történelmileg inkább egy jóvátételi aktuális tevékenységet kellene tenniük, ahelyett, hogy valamilyen nagy Magyarországról álmodjanak vagy magyar nemzeti forradalmakat ünnepeljenek. Ehhez tartozna kihangsúlyozni a történelmileg többnépességű összetételt, amely az újabb időkben a nemzetköziségbe torkolt.
Ilyen módon, ha a mostani magyar állam valamit segíteni akarna az egykor lecsatolt területeken maradt magyarságnak, akkor nem a múlt „Nagy-Magyarországára“ kell gondolni, hanem a jövő nemzetközi demokráciáját kell elősegíteni. (Nagy állam Európában már nem létezik, még a legnagyobbak és legerősebbek is magukban az összes többihez viszonyítva kicsik és gyengék.) A demokráciát úgy kell tovább fejleszteni, hogy őszintén és megbízhatóan működjön az Európa Unióban.
Segíteni a lecsatolt területeken maradt magyarok hátrányosságán, nem a nemzetieskedést kell felújítani, hanem a nemzetköziséget továbbfejleszteni, amihez a magyaroknak megvan a történelmi hátterük. Ennek segítségére kell bevezetni, már az iskoklák első osztályaiban, a nemzetközi eszperantó nyelvet, mellyel együtt a nemzetköziség időszerű tanítása is teljesíthető.
Mert Magyarországon megvannak a történelmi tapasztalatok a nemzetköziségre, csak az eddigi klasszikus gondolkodás ezt háttérbe szorította vagy megakadályozta. Évszázadokon keresztül együtt éltek ezeken a területeken különböző népek, vagy legalábbis egymás mellett. Amikor közös tapasztalatokban, közös szokások alakultak ki. Sokszor csak a megértési nyelv különböztette meg őket.
Persze ez a megosztás mindig használt az uralkodóknak, akik vagy a latint, később a németet, majd az angolt tanulták meg. De még a butább gazdagok is tudtak maguknak fordítókat fizetni, úgyhogy a nyelvi megértés politikailag nem volt sohasem kívánatos. Míg a társadalmi fejlődésben a demokrácia, magával hozta a nyelvi megértés szélesebb körű probléma szükséges megoldását.
Abban a történelmi időszakban, amikor szélsőségesen kiéleződtek az ellentétek a különböző népek egymás közötti megnemértése miatt, jelentkeztek megoldási javaslatok is. Azonban csak nagyon kevesen értették meg, a közeledő katasztrófával együtt, ennek a jelntőségét. Inkább vonultak továbbra is a megszokott úton, a klasszikus tragédia felé.
Még, mind a két európai (ún. világ) nagy háború előtt, gondolkodó személyiségek figyelmeztettek a közeledő katasztrófára és a klasszika átlépésevel egy újfajta gondolkodást dolgoztak ki, amit csak sajnos elenyésző kevesen értettek meg. Előbb katasztrófának kellett bekövetkezni, hogy tapasztalat után, többen megértsék miről van szó. Csak a 20-ik század közepén kényszerültek először a nagyhatalmak megérteni, hogy egymást nem lehet erőszakkal meggyőzni, csak egymást megsemmisíteni.
Míg egy nagyhatalom főembere Michael Gorbatcsov felismerte az „új gondolkodás“ szükségletességét és megváltoztatta az akkori klasszikus nemzetközi világpolitika módszerét. Mai napig is vonaglódnak a hatalmon levők, e gondolkodási mód elfogadásától, holott a valóság több területén, úgy az emberi kapcsolatokban, mint a természetkörnyezethez való viszonyban, világosan megmutatkozott ennek szükségletessége.
Ami különösen érdekes (hogy visszatérjek a kindulópontra a magyarokat és a mostani magyar államot illetve), ugyanabban a történelmi időben, amikor ezek az új gondolkodási ajánlatok ignorálva lettek és katasztrófák bekövetkeztek, a háttérben már az egész idő alatt, ott volt és működött ez az új dialogikus gondolkodás mellett, egy ajánlat a népek közötti nyelvi megértés problémájának megoldására vonatkozólag, a nemzetközi eszperantó nyelv.
Magyarországon egész ez idő alatt, még ezek a nemzetközi katasztrófák előtt is, most már több mint 130 éve (ha tudatosítjuk az időt, Trianontól még csak alíg 100 év múlt el) mindig kiváló személyiségek foglalkoztak e nyelv népszerűsítésével, különböző időközökben, különböző eredményekkel, mind a mai napokig is.
Ami különös volt e nemzetközi nyelv, most már történelmileg is jelentős fejlődésében, hogy leginkább katasztrófális társadalmi megpróbáltatások után, újból és újból fellendült. Jelenünk a nagy epidémiai katasztrófa idejében is ez a példa mutatkozik. A fizikai kapcsolatok, államilag rákényszerített betiltásai miatt, a vizuális interneti kapcsolatok idejében, megint egy másik kvalitatív új fellendülés észlelhető az eszperantó terén.
Pl. az internetben egy új, ún. „eventa servo“ jelent meg, ahol két hétre előre be lehet jegyezni a vizuális találkozásokat, előadásokat, nyelvkurzusokat, stb., mely rövid idő alatt megtelt, vilászerte történő ajánlatokkal. Ilyen módon, egy heti előjegyzéssel a múlt héten neves, magyar származású eszperantista tartott előadást Luxemburgból az interneten, amelyen több mint 70 hallgató vett részt a világ minden tájáról.
Ezt a fellendülést kellene politikailag kihasználni és alátámasztani különösen a kisebb államoknak, melyeknek máskülönben semmi esélyük nincs eredményesen a nagy nyelvek dialektikus konkurenciájában résztvenni. De ha az eszperantót akceptálnák és bevezetnék az iskolai tanításba, megadnák a lehetőséget polgáraiknak egyenrangú demokratikus nyelven, nemzetközileg is közlekedni.
Ez nem csak egy másik anyanyelv hiányos tudásának szégyenétől mentené meg őket, hanem példásan demonstrálná demokratikus szabadságukat a nagyobb nyelvekkel szemben. Amely azután a demokratikus igazság nevében példát is tudna mutatni a többi kisebb nyelveknek a világon, sőt azoknak a nagyob anyanyelvűekhez tartozóknak is, akik a demokratikus egyenjogúság tudatát elérték és komolyan veszik, ami különösen az EU-ban szükséges lenne.
Magyarország, sőt a kormánya (függetlenül a pártoktól) ebben az összefüggésben jelenünkben különösen megfelelő szerepet vállalhatna, ha azt a tradíciót folytatná, amely a magyarok letelepedése óta itt a Kárpát-medencében erre a népre a meghatározó. Az pedig a különböző népekből való származás összetétele, a bevonulástól kezdve a napjainkig.
Itt Európában érdekes és különös a magyarokban ez az ázsiai eredet eleme, de milyen arányban található meg egy átlagos magyarban? Marad minden idealista nemzetieskedéssel szemben a reális nemzetköziség, amire történelmi tapasztalatokkal lehet rátalálni, ráépíteni és bizonyítani.
A 48-as forradalom volt éppen az a mozgalom, amely a „keleti birodalmat“ (Ausztriát), ahol a magyarok voltak évszázadokon keresztül a legerősebb nép, nacionalizmussal (amit persze nem ők találtak ki) felbontották. Abban az időben amikor már ebben a birodalomban, olyan fejlett „nép-köziségi“ politikai elvek mutatkoztak, melyeket itt nem felismerve, de szellemileg exportálva, a világ leghatalmasabb államát építették fel.
A nacionalizmuson túl látó nemzetköziség gondolkodásában, megjelent egy új filozófia, mely konkrét ajánlatokat adott, a népek egymást megértő megvalósítására. Dialogika, Demokrácia és Eszperantó voltak azok a fő elemek, melyek a több mint tíz különböző népből, különböző nyelven beszélő államot, a nemzetköziség továbbfejlesztéséhez vezethettek volna.
Európát azonban akkor egész más, klasszikus ideálok uralták. Talán nem is a habsburgok voltak a legnagyobb visszatartó erő abban a „keleti birodalomban“, mert máshol már sikeresen be is engedték a demokráciát a monarchia mellé, hanem a fellángoló nacionalizmus, mely ki lett használva a monarchia fenntartásának reményében, ami azután a szétesés tragédiáját okozta és eredményezte.
A magyarok mindig élen jártak a nacionalizmus alkalmazásában, aminek a kudarca, a legsúlyosabban sértők közé sodorta őket. Most több mint száz év után, ideje lenne belátni ezeket a kisiklásokat és ott tovább folytatni, ahol a nemzetközi előnyök jelentkeztek, de akkoriban nem lettek felismerve.
Az egyik elem, a demokrácia politikája, már valamennyire funkcionál az Európa Unió védelme és fennhatósága alatt. Csak egy másikkal, a megértéssel, a nyelvvel különböző népek között, megvan továbbra is a baj. Ennek a fontos problémának a megoldásában léphetnének be a magyarok nemzetközileg kompetensen az eszperantóval.
Elsősorban a magyar nyelv helye Európában teljesen különleges, valószínű ezért is alakultak itt kiváló kutatók a nemzetközi eszperantó nyelv fejlesztéséhez. Így Magyarországon jelenleg is, összehasonlítva más országokkal az eszperantó előnyös helyet foglal el, ami sajnos még nem általánosan tudatos. Itt ahol egyetemi diplomát csak idegennyelvi vizsgával lehet megkapni, évente több száz diák vizsgázik le eszperantóból. Azonban a további alkalmazással van a probléma, mert hiányzik a szükséges megszólítási környezet, nemzetközileg is.
Ez a hiány meg úgy oldhtó meg, ha ki lesz használva a mostani állapotban bekövetkezett nemzetköziség tudatossága. Sajnos ehhez egy ilyen helyzetnek kellett bekövetkezni mint a mostani pandémia. Ami a reagálást illeti, ez egyáltalán nem új, inkább a történelemben megismétlödő. Az ember a katasztrófák után kezd megfelelően gondlkodni. Most tapasztalhattuk mennyire összetartozik a világ, mennyire közösen kell megoldani a problémáinkat, ha tovább akarunk létezni ezen a bolygón.
A tudomány és technika jelenlegi állapotát, mondjuk még csak húsz évvel ezelőtt sem tudtuk volna így elképzelni. De egyes problémák még száz év után is megmaradtak, csak a megoldási módszerek változtak. Még pár évvel ezelőtt sem tudtuk volna elhinni, hogy pl. egy eszperantista előadást tart az „Nyelvpolitikai fejleményekről az Európai Unióban“, amit az EDE (Európa-Demokrácia-Esperantó, politikai mozgalom)mint szervező, csak egy héttel előtte jelent be interneten, a ZOOM-on és több mint 70 eszperantó nyelvet értő hallgatja az előadást, a világ minden tájáról. Ilyen eseményből az eszperantó jövőjére egy pár fontos következtetés vonható le.
Ha a történelemben jobban utánanézünk, a „keleti birodalom“ vagyis Ausztria problémája, végül is a nyelv volt. A magyarok a Habsburg Monarchiában, a klasszikus nacionalizálódás után, még magukban (csak relatívan) a legerősebb nép, a többi népre (kb. 10-15 különböző) rá akarták kényszeríteni a nehezen megtanulható, itt Európában eléggé egzotikus magyar nyelvet.
A középkorban ez a megpróbáltatás fel se merült, mert a papok meg a nemesek latinul értekeztek, a földhözkötött népeknek meg elég volt az egyszerű közvetlen nyelvük. A probléma különösen csak a francia forradalom meg a nacionalizálódás után következett be, a klasszikus nemzeti nyelvek kialakulásával.
A késő középkorban a tudomány, technika és felfedezések idejében a politikai erőviszonyok is megváltoztak. Martin Luther után kialakult az egységes német nyelv „Hochdeutsch“, közös megértésben egyesítve a sok kis német államot. A Habsburg Monarchia, amely fénykorában fél Európát uralta, a latin nyelv megértésével, lassan átkapcsolt az erösödő német hatalom nyelvére, mint közös megértési nyelvre Ausztriában is.
Habár a magyar nemesek, meg az éppen kialakuló intellektuálisok, ha még addig nem beszélték a németet, gyorsan átálltak elhagyva a latint. A többi népek felső osztálya is, habár nem szívesen, de lassan átálltak a németre. A magyarok voltak ebben az esetben a legcsökönyösebbek. A főnemesek és tanult emberek csakhamar alkalmazkodtak a változáshoz, ami egy intellektuális flekszibilitást is eredményezett, tudósok, feltalálók születtek inspirálva a többnyelvüségtől.
A kisnemesek, meg a lassan polgárosodó nép, maradt az egynyelvű magyarságnál, akarva a többi népekre is rákényszeríteni a magyar nyelvet. Megindul a nacionalizmus hulláma, amely később elborítja a józan ész gondolkodását, az egész keleti birodalomban, és nem csak ott.
A magyarok is, kicsit elkésve a franciák példájára, forradalmat szerveznek hogy „felszabaduljanak„ Ausztria elnyomása alól. Az un. „Kiegyezéssel“ elérték a többi népek ellenszenvét. Amint az addig, a többségtől akceptált nemzetileg neutrál „Ausztria“ megnevezéshez, oda lett ragasztva a „Magyar“ (Austro-Hungaria, Osztrák –Magyar –de még mindig csak Monarchia), a már polgárosodó Európában. A nacionalizmus továbbfejlődésével előre lett programozva e többnépességű, politikailag elmaradt állam szétesése.
De már abban az időben is voltak olyan előre gondolkodók, akik ezt a sorsot előre látták és megpróbálták a szétesést más megoldással megakadályozni. Pl. az osztrák szociáldemokraták, már akkor nemzetközi demokráciát, nemzeti egyenlőséget ajánlottak fel, ami persze a nacionalizmus hisztériájában, csakis süket fülekre talált.
Már akkor, itt is kellett volna alkalmazni a filozófiailag már megjelent „új dialógikus gondolkodást“, aminek a nemzetközi szükségletessége majd csak több mint száz évvel később lesz megértve és alkalmazva.
Ezt a dialogikus gondolkodást kiegészítve, pontosan ebben a történelmi időben jelent meg, a nemzetközi eszperantó nyelv ajánlata is, ugyanúgy a többségtől még teljesen meg nem értve a jelentőségében.
Politikai eszmék, ideológiák, rezsimek váltakoztak ez idő alatt, míg az eszperantó, a megszületése óta a mai napokig fejlődött, hogy elérje nemzetközi jelentőségének a megértését. Most meg eljött az ideje, hogy konkrét alkalmazást nyerjen, ott ahol eddig a hatalomtól mindig vissza lett szorítva, a politikában.
Így tehet Magyarország állama egy nemzetközileg fontos politikai lépést, az eszperantó bevezetésének alkalmazásával. Itt megvan a magas kvalitású tradíció is, csak példásan alkalmazni kell. Biztosak lehetünk benne, hogy egy ilyen példa követőkre talál az Európai Unió nyelvproblémájának megoldásánál, különösen a volt „keleti birodalom“ államai között.
Az eszperantó kulturális hatásának elismerésében, már két másik Európa Uniós országban fontos lépések történtek. Lengyelországban és Horvátországban elismerték az eszperantó hatását a nemzeti kulturájukra és felvették a kulturális szellemi örökségek listájára. Ami kétségtelenül a magyar kultúr tradícióhoz is lényegesen hozzátartozik, úgyhogy itt is meg kellene indítani az elismerési kérelmet.
Magyarországon azonban lehetne még egy jelentös lépést hozzátenni, ha az eszperantó az iskolák tanítási programjába bekerülne. Mivelhogy ebben az irányban itt már tevékenységek eddig is megtörténtek, állami támogatással, az EU mostani politikai állapotában, alkalmas lenne feltenni mutató példával az ajánlatot. Az itteni eddigi tapasztalatokra ráépítve, bevezetni az eszperantó tanítását az iskolákba.
Köszönöm a figyelmet.
Matykó Jenö
Hozzátoldás:
Hogy a nyelv lényeges szétválasztója az európai népeknek, annak példája a szlovák- magyar viszony. Évszázadokon keresztül egybe tartozott ez a két nép, két különbözö nyelvet beszélve. Ellentétekké alakult ki a viszony a nyelvek klasszifikálódása után, melyet a nacionalizmus kibontakozása követett. Az idealizmus fellegében különböző nemzet ideológiák teóriái keletkeztek, melyek többször is családokat elválasztó vélemények kialakulásához vezettek. Annak ellenére, hogy a már ugynakkor kifejlődőben levő újabb tudományok, mint a szociológia meg a pszichológia már egészen más irányba mutattak.
Pl.a 20. sz. második felében szociológiai felmérések eredményeként mutatkozott, hogy Budapest lakossága 1/3-ban szlovák eredetre, 1/3 németre és 1/3 magyar eredetre vezethető vissza. A mostani modern génkutatásokkal (a nacionalisták, ha egyáltalán ráfigyelnek) meglepő eredményekhez juthatunk, mellyel a magyar nép történelmi, faji és népi összetételét az évszázadok kölönbözőségének hatásai határozzák meg. Pl. a honfoglalás ideje korából eredő csontok génjei, a mostani átlag magyarok génjében csak 5%- ban találhatók meg.
A demokratikus nemzetköziség és a nemzetközi nyelv problémája, ugyanaz politikailag, melyek megoldása különböző érdekeket érint. Azonban itt az EU-ban ezeknek a megoldása létszükségletű ennek a közösségnek. Ezeket megoldani meg csak akkor lehet, ha összefognak a kisebbek, melyek együttesen, demokratikusan felülmúlhatják az eddig uralkodó klasszikus érdekeket. Ebben tud az eszperantó kulcspozíciót átvenni, ha több kisebb tagállamban be lenne az iskolákban vezetve és a polgáraiknak ezzel nyelvileg példásan demokratikus nyelvi egyenlőséget tudna biztosítani.
A pedagógia irányában már több kísérlet is lett téve, sajnos azonban minden alkalommal politikai akadályokba ütközött. (Ezekkel szembeszállni tűzte ki céljául az EDE politikai mozgalom, négy EU-s országban.)
Komarno/Komárom, szlovák/magyar határvárosban, lett megkísérelve megnyitni egy eszperantó egyetemet. A város közepén meg is lett véve az épület helye és az építészeti terv is ki lett dolgozva egy mérnöki irodában. Azonban a szlovák állam nem engedélyezte a kivitelezést.
Több mint 25 évet funkcionált az AIS (Akademio Internacia de la Sciencoj en San Marino) eszperantó nyelven egy másik nemzeti nyelv mellett, összeköttetésben több európai egyetemmel és a professzorok nemzetközi összetételével.
Az elgondolás ott nem tudott tovább fejlődni, amikor hiányoztak az eszperantó nyelvet beszélő hallgatók, habár a különböző nemzeti egyetemeken előbb is előadó tanárok nemzetközileg már együtt dolgoztak. A másik fékezés magától a klasszikus egyetemekről jött, melyekkel az AIS együttműködött, mert az ottani tanárok (érthtően is) konkurenciát láttak benne. Habár az államok „a tudomány neutralitása címét“ respektálni mutatva, még nem léptek közbe.
Azonban mennyire nem tetszik egy klasszikus hatalommal felépített államoknak, egy tőlük nem függő szabad tudomány tanítása, pédásan mutatja a Budapesti CEU (Central Europian University) nehézségei a magyar állam kormányával.
Az Európa-himnusz eszperantóul a You Tube-on
www.youtube.com/watch?v=BQUtUG6r-Hg
Sign-in to write a comment.