A magyar igéket csak akkor fordíthatjuk helyesen eszperantóra (vagy bármilyen más nyelvre), ha felismerjük, hogy magyarul milyen idejű, milyen módú a ragozásuk, illetve nyelvtanilag milyen időt, milyen módot fejeznek ki.


Akinek ez nem megy, először magyarul kell megtanulnia, mert az anyanyelv kellő ismerete nélkül nem lehet jól megérteni más nyelv nyelvtanát. Egyébként diplomás magyar embernek az idegen nyelvtől függetlenül is kellemes érzés, ha jól érti a magyar nyelvtant.

Az alábbi tudnivalók lényegében nem haladják meg az általános iskolában megkövetelt nyelvtani ismereteket. Egyedül a kötőmód lehet új fogalom, de ha definiáljuk, hogy a felszólító móddal azonos a ragozása, az esetek többségében nem szükséges, hogy attól el tudjuk határolni. (Lásd: tanári jegyzet 2.) Beszélni viszont kell róla, mert a tanulók általában nem ismerik fel a felszólító módú ragozást, ha hiányzik a valódi felszólító funkció.

Az idők és módok, amelyeket fel kell ismernünk, a következők:
  1. múlt idő (eszperantó végződése -is)
  2. jelen idő (eszperantó végződése -as)
  3. jövő idő vagy jövő időre vonatkozó jelen idejű ragozás (eszperantó végződése -os)
  4. feltételes mód (eszperantó végződése -us)
  5. felszólító vagy kötőmód (eszperantó végződése -u)
  6. főnévi igenév (eszperantó végződése -i)
A főnévi igenév valójában önálló szófaj, de gyakorlati okokból célszerű igealaknak tekinteni, már csak azért is, mert a magyar nyelvben igei személyragot is kaphat. (pl. Többet kéne tanulnod.)
Ebben az alakjában is fel kell ismernünk.

Tanári jegyzet 1: A Rendszeres eszperantó nyelvtan és a Plena Analiza Gramatiko de Esperanto a főnévi igenevet az ige egyik módozatának (modalo) tekinti.

Természetesen a személyt is helyesen kell meghatároznunk:
Egyes szám
  1. első személy: én (eszperantóul: mi)
  2. második személy: te (eszperantóul: vi)
  3. harmadik személy ő/az (eszperantóul: li/ŝi/ĝi)
Többes szám
  1. első személy: mi (eszperantóul: ni)
  2. második személy: ti (eszperantóul: vi)
  3. harmadik személy: ők/azok (eszperantóul: ili)

Ha egérrel kijelölöd az üresnek látszó rubrikát, megjelenik a megoldás, de előbb feltétlenül alaposan gondold át, és próbáld helyesen meghatározni a kék színnel jelölt szóra vonatkozó személyt és ragozást magyarul. A kijelöléssel történő megjelenítést csak válaszod helyességének ellenőrzésére használd.

Ügyelj arra, hogy a kijelentő és a felszólító mód ragja harmadik személyben gyakran azonos alakú, ezért nem elég magát a végződést figyelembe venni, hanem csak az egész mondat értelme alapján dönthető el, melyikkel van dolgunk. Hibalehetőség az is, ha a jelen idő ragja a mondat értelme szerint jövő időre vonatkozik, ilyenkor ugyanis eszperantóul majd jövő időben kell ragoznunk.

Tudnivalók:

A lehetséges személyek: én, te, ő, mi, ti ők, nincs

ő, ők - nem csak emberi személyeket, hanem minden harmadik személyű ragozást is ezekkel a névmásokkal jeleztem. A magyar nyelvben valójában nem használunk sem személyes sem mutató névmást ilyen értelemben.

A lehetséges ragozás: múlt, jelen, jövő, feltételes, felszólító, főnévi igenév

jövő = a jövő időre vonatkozó jelen idejű ragozást is így jeleztem, amit eszperantóra jövő időnek fordítunk

felszólító = felszólító vagy kötőmód


MondatSzemélyRagozás
A dolgozók elszaladtak az ügyeletre jelenteni a balesetet.nincsfőnévi igenév
Holnap az Eötvös cirkusz szórakoztatja a közönséget.ő jövő
Látom, éppen vásárolsz.tejelen
Tanúsítanod kéne, hogy átadtam a pénzt.tefőnévi igenév
Péter szeretné Máriát, ha Mária megértőbb lenne.ő feltételes
Előfizettem egy újságoténmúlt
Nem kell ide létra, így is elérjük a felső polcot.mijelen
Ha lenne időnk, szereznénk egy fénymásolót.mifeltételes
Mit szeretnél vásárolni?nincsfőnévi igenév
Ha figyelsz a következő órán, ötöst is kaphatsz.tejövő
A bizottság tagjai bejelentették a lemondásukat.őkmúlt
Bizonyára szívesen elkísérnétek Marikát a színházba.tifeltételes
Éva telefonált, hogy ne várjam, mert nem tud jönni.énfelszólító
Ha nem lenne drága, bizonyára elfogadná az árajánlatot.őfeltételes
Máriát lehet szeretni.nincsfőnévi igenév
Kísérjétek el Marikát a színházba!tifelszólító
Ezt az árajánlatot nem lehet elfogadni.nincsfőnévi igenév
Jó lenne figyelned a magyarázatot.te
főnévi igenév
Mára arra vágyik, hogy Péter szeresse.őfelszólító
Ha most itt lenne Hofi, ő jobban szórakoztatná a közönséget.őfeltételes
Előfizetnék egy jó újságra.énfeltételes
Láttam a lemenő napot izzani a látóhatáron.nincsfőnévi igenév
Azt mondta a főnök, hogy szerezzünk egy fénymásolót.mifelszólító
Ha győznénk, a kábelek izzanának a hírügynökségeken.ők feltételes
Nincs türelmem tovább várni.nincsfőnévi igenév
Ki szeretné Marikát elkísérni a színházba?nincsfőnévi igenév
Hívjunk humoristát, hogy szórakoztassa a közönséget.őfelszólító
Csak a kezemet figyeld, mert csalok!tefelszólító
Csúnya dolog mást vádolni a saját döntésed miatt.nincsfőnévi igenév
Ha tudnának valamit, bizonyára bejelentenék.őkfeltételes
Mit lehetne tenni, hogy Péter fogadja el az árajánlatot?őfelszólító
Péter bizonyára elfogadja majd az árajánlatot.őjövő*
Péter tudna védekezni, ha őt vádolnák.őkfeltételes
Ha jó magaviseletet tanúsítana, kedvelnék a tanárai.őfeltételes
Vásárolj a boltban kenyeret!tefelszólító
Holnap várlak a mozi előtt.énjövő*
Jövő héten szerzünk egy fénymásolót.mijövő*
Péter jó magaviseletet tanúsított a kiránduláson.őmúlt
Örülök, hogy elkísértétek a vendégeket színházba.timúlt
Ha lenne létránk, elérnénk a felső polcot.mifeltételes
Jó lenne szereznünk egy fénymásolót.mifőnévi igenév
Nem akarta, hogy azzal vádolják, amit nem követett el.őkfelszólító
Péter éjszakai mulatókban szokott szórakozni.nincsfőnévi igenév
Ha megtudnak valamit, azonnal jelentsék telefonon.őkfelszólító
Ha esetleg idefigyelnél, folytatnám a magyarázatot.tefeltételes
A főnök küldött létrát, hogy elérjük a felső polcot.mifelszólító
A fogoly tudni akarta, hogy mivel vádolják.őkjelen
Vásárolnál nekem kenyeret, ha adnék pénzt?tefeltételes
Az tanár kérte, hogy tanúsítson több szorgalmat.őfelszólító
Szeretnék előfizetni egy jó újságra.énfőnévi igenév
Péter szeretni fogja Máriát.őjövő
Apám mondta, hogy fizessek elő egy jó újságra.énfelszólító
Ha Éva késne, akkor is megvárnám.énfeltételes
A fűtő úgy fűtsön, hogy izzanak a kazánlemezek.ők felszólító
A legfelső polcot csak létrával lehet elérni.nincsfőnévi igenév
Elszenesedett fahasábok izzanak a kandallóban.ők jelen

Tanári jegyzet 2: kötőmód
(Kizárólag tanárok számára!)

Rengeteg nyelvtankönyvben szerepel, hogy a magyar ill. eszperantó nyelvben "nincs kötőmód" (subjunktivo). Ez úgy értendő, hogy nincs külön ragja a kötőmódnak, azaz alakilag egybeesik a felszólító móddal (volitivo). Ám jelentésében jól elkülöníthető, funkciója különbözik a valódi felszólító módtól (ami a parancsoló módnak (imperativo) felel meg).

A korszerű szakirodalom már nagyon régen elismeri a kötőmód létezését a magyar nyelvben, és hasonló indokok alapján helyes lenne az eszperantó nyelvben is néven nevezni, mert funkcionálisan (mint alább következik) ugyanúgy jelen van benne, mint a magyarban. Az oktatási célú magyar és eszperantó nyelvtankönyvek e tekintetben sajnos jó fél évszázaddal kullognak a nyelvészet eredményei mögött. (Bár Horváth József: 30 nap alatt eszperantóul c. műve magát a "kötőmód" kifejezést már tartalmazza, de további támpontot nem ad.)

Kötőmód esetében (tehát amikor a felszólító módú rag nem közvetlen utasítást fejez ki) a valódi felszólító móddal ellentétben a második személyű alanyt is mindig jeleznünk kell az eszperantó nyelvben.

Pl: La instruisto deziras, ke vi iru al la direktoro.

Itt annak kell az igazgatóhoz mennie, akihez a mondat szól. Világos, hogy személyes névmás híján nem lehetne tudni, kinek kéne az igazgatóhoz mennie, akár maga a tanár is szóba kerülhet, mint az előző tagmondat alanya. Kötőmód esetén ilyen kétség mindig felmerülhet, ezért érdemes a fenti szabályt alkalmazni.

Egyenes beszéd esetén természetesen valódi felszólításról van szó (szó szerint ezt mondta a tanár), ilyenkor nincs szükség személyes névmásra:

La instruisto diris al mi: "iru al la direktoro".

Itt én vagyok (egyes szám első személy) az, akinek mennie kell, a tanár engem szólított fel második személyben, hogy "menj".

Az alárendelt tagmondat hogy kötőszava magyarul néha elmarad. Eszperantóul ne hagyjuk ki, mert nehezen érthető. Ha a magyar mondatból hiányzik a hogy, fordításkor pótoljuk:

Anyám azt kívánta, látogassam meg Máriát. = Mia patrino deziris, ke mi vizitu Marian.

Álláspontom szerint a magyar nyelvtanban nem dőlt még el véglegesen a kötőmód és alárendelt tagmondatban idézett valódi felszólítás közötti különbségtétel mikéntje, az mindenesetre észrevehető, hogy a határ a kettő között gyakran bizonytalan. A fenti mondatban is megfigyelhetjük az igekötő hátravetését, ami a nyelvészek szerint valódi felszólító módra utal, másrészt nem felszólítást, hanem lehetséges cselekvést fejez ki az ige, ez pedig a kötőmód sajátja. Régebben ilyen értelemben feltételes mód járta, amit senki nem vélne felszólító módnak: "Anyám azt kívánta, látogatnám meg meg Máriát."

A magam részéről (nem titkolom: az eszperantó hatására) arra hajlok, hogy a nem közvetlen (vagyis közvetett) felszólítást is kötőmódnak tekintsem, ha hogy kötőszavas tagmondatban szerepel. Másrészt a ke kötőszó híján az ilyen mondat eszperantóul csak egyenes beszédnek érthető:

La instruisto diris al mi, iru al la direktoro.

E mondat szerint nekem kell mennem az igazgatóhoz, nem annak, akihez beszélek. Vegyük figyelembe, hogy élő szóban nem tudom jelezni, hogy nem idézetről van szó, és a mondat értelmét beszédszituációból helyes levezetni. Csak a ke kötőszóval és személyes névmással fejezünk ki közvetett felszólítást:

La instruisto diris al mi, ke vi iru al la direktoro.


Referenciák:

Turi Gergő: Kötőmód a mai magyar nyelvben

Rendszeres eszperantó nyelvtan 224. § 2.

"Mi ne volas, ke vi foriru.
"

Plena Analiza Gramatiko de Esperanto 231. § 2.

"Mi ne volas, ke vi foriru."

"Mi deziras, ke vi restu."

"Kio vin instigis, ke vi faru ĉi tion?"

"Mi malpermesas, ke vi iru tien.
"

Fundamenta krestomatio:

"kaj ordonu al la pastro, ke tiu metu viajn manojn en la liajn tiel, ke vi fariĝu edzo kaj edzino,"

"Ni donis ĝin al la sorĉistino, por ke ŝi donu helpon kaj por ke vi ne devu morti en tiu ĉi nokto!"

"Nenion pli ol nur ke vi fermu post vi la pordon,"

"mi ne havas forton daŭrigi kaj mi proponas, ke vi mem alplenigu tiun ĉi teruran pentraĵon"

"Bone, tre bone, la dometo estas inda, ke vi ĝin aĉetu."

"Mi preferas, ke vi ĝin metu tie ĉi, sur la tablon!"

"mi ne dezirus, ke vi pensu pri mi kun tro granda maldolĉeco"

"kaj mi decidis, ke vi neniam sciu, kiu mi estas"

"mi petas, Sinjoro, ke vi akceptu mian sinceran saluton"

"Ni petas, ke vi ekzamenu ĝin kaj diru al ni, ĉu ni konsentas."

(Ellenpéldát ezekben a művekben nem találtam, ha valaki a refe­rencia­anya­gokban ke kötőszavas alárendelt tagmondatban jelöletlen második személyű alanyra bukkan, kérem értesítsen.)