Uram, igaz, hogy Te sem vagy, / de én Terád nem haragszom. / Senki sem élhet örökké,/ halunk mind, mint Te, N a g y, mink is./ Egyfolytában, egymásután, / egyre újra, egyre-másra?/ Él-hal... ez, az. Ezért, azért. / Mégis meghal végül azért. / Te miértünk, miért is ne? / Mi meg egymás miatt, érted? / Bár a dolgok okkal bírnak, aki célt talál ki, ember, / így szívében van az atyja, / kit szeret, s így nyugton hagyja.