JÓZSEf Attila:


NYOLCESZTENDŐS LÁNYOK


Hosszú sorban jönnek, mennek,
Apró ördögök, de szentek,
Homlokuk friss, meleg kenyér,
Szén a szemük, szénparázs.


Hosszú sorban jönnek, mennek,
Mint a virág, úgy szeretnek,
Ugy szeretik a fiúkat,
Akárcsak a gyöngyvirág.


Hosszú sorban jönnek, mennek,
Ha sírnak is: csak nevetnek.
Messze vannak, messze vannak,
Mint a vídám csillagok!


1924. febr. 8.

OKJARAJ KNABINOJ

(nyolcesztendős lányok. Poemo de J.A., tradukita de Imre SZABÓ [sabo:]



Venas, iras ili svarme,

koboldidoj, etaj, sanktaj,

cxies frunto varma pano,

la okuloj karbobragx'.



Venas, iras ili svarme,

ili amas kiel floroj,

tiel amas ili knabojn,

sam-samkiel la konval'.



Venas, iras ili svarme,

ecx plorante ili ridas.

Ili floras, jam tre foras,

kiel foras la stelar'.



(El la volumo ATTILA JÓZSEF: PURAKORE. Tradukoj de Imre SZABÓ. Humana Euxropo-Asocio, Zalaegerszeg, 2006, pagxoj 16-17.)