Az eszperantó nyelvnek egyetlen olyan alapvetése van, amely az eszperantó minden alkalmazóját kötelezi: ez a Fundamento de Esperanto című, kis terjedelmű dokumentum. Senkinek sem áll jogában, hogy ebben változtatást eszközöljön. Ha valaki bármikor eltér azoktól a szabályoktól és mintáktól, amelyeket a fent említett mű tartalmaz, soha nem hivatkozhat arra, hogy "az eszperantó nyelv szerzője ezt így kívánja, vagy így tanácsolja".

Mindazokat a fogalmakat/gondolatokat, amelyek nem fejezhetők ki a Fundamento de Esperanto adta lehetőségekkel, az eszperantó nyelv bármelyik használója azon a módon fejezheti ki, amelyet a leghelyesebbnek, legmegfelelőbbnek tart, miképpen ez más nyelvekben is történik. Mindamellett - abból a célból, hogy a nyelv egysége
fennálljon és fennmaradjon, az eszperantó minden használójának azt ajánljuk,
hogy a lehető legnagyobb mértékben kövesse azt a stílust, nyelvhasználati módot, amely az eszperantó nyelv alkotójának műveiben megnyilvánul, minthogy ő az, aki legtöbbet dologozott az eszperantóért és legtöbbet alkotott eszperantóul, s ő az, aki az eszperantó szellemét legjobban ismeri.

------------------------------------------------------------------------------------------------------

A fenti szöveg annak a határozatnak a magyar nyelvű,szabad fordítása, amelyet
Zamenhof szerkesztett, s amelyet az eszperantisták első kongrusszusa 1905-ben
elfogadott. A szöveg értelmezéséhez tudni kell, hogy a kongresszust megelőző
években a fiatal eszperantó nyelvközösség számos normavitán és reform-próbálkozáson esett át, így Zamenhof és az eszperantó számos akkori híve vagy használója úgy látta, hogy rögzített alapvető normák stabilitását és a nagy fokú,
szellemében szabad fejlődés lehetőségét egyszerre kell biztosítani: hagyománytisztelet és kreatív szellemiség kombinálásával.