Több élet - egy történet






Helló – benéztél hozzám – meghívlak - ülj le egy kicsit hozzá
ugye van időd ?
Tehát – ha már mellettem ülsz –
akkor elmondok egy újabb történetet Janról és Janináról.
Egyébként itt történt az eset.

Tehát




A nagy vízesésnél – az örök szeretet és az örök élet szimbólumánál -
történt vízió óta
néhány dolog megváltozott Jannál és Janinánál.
Örülnek a szerelmüknek – inkább a jelenben élnek –
és különös módon a szeretetük és az életük tudatosabbá vált.
Gyakrabban mint máskor eljárnak a gyönyörű környékükön kirándulni –
néha csak sétálni.
Mint ma is, egy ilyen szép napos őszi napon.
A fenti útról varázslatos kilátás nyílt a városukra és a folyójukra.
Barna avar borította be az utat,
helyenként egy-egy makkot is lehetett találni.


Jana meglát egy csillogó makkot
Felemeli – és olyan gondolatai támadnak, mint még azelőtt sohasem.
- Jan, nézd csak mit találtam!
- Hát egy makkot, mi mást.
- Igen, de nézd csak ott a kerítésnél!


- Néhány kicsi tölgyfa, -
de mit akarsz ezzel mondani?
- Nézz csak felfelé, erre a gyönyörű nagy tölgyfára!


- Én is látom, de mit forgatsz a fejedben?
- Persze Jan, - ez a makk erről a fáról való
és a fa majd minden évben termések százait hozza
és majd mindegyikből egy új tölgyfa fejlődhetne
és –ez az én kérdésem –
lehettek-e ennek a fának százszámra esetleg ezerszámra elődei.
- Természetesen voltak.

- És….....nekünk nincsenek?
Tudod, ha úgy igazán belegondolok,

a természetnek nem lehet nehèz
ilyesmit újra és újra létrehoznia.

- Igen, igazad lehet.
- Tudod Jan, - már sokszor gondolkodtam erről –
Lehetséges, hogy mi már számtalan alkalommal éltünk?
- Oh Janina, micsoda kérdéseid vannak!

Tulajdonképpen nehezemre esik az ilyesmit elképzelni,
de lehet, hogy igazad van.
Miért is ne? A természet gazdagságát és sokszínűségét nézve
lehet, hogy igazad van – de az is, hogy nincs.
Ki tudhatja mindezt és kit lehetne erről megkérdezni.
Mindketten csendesen azt kívánták, hogy a bölcs velük legyen.

Kissé elfáradva ültek le egy padra –
a nap melegen sütött már, de a harmat még csillogott a fűszálakon és a leveleken.

Egy lágy, nyugodt, napos őszi nap volt.
Így ültek a padon,
eltelve az őket körülvevő természet szépségével.
- Nicsak, kik vannak itt! –érintette meg valaki lágyan a vállukat.
- Egy pillanat! –ezt a hangot már hallottuk.
- Igaz. –szólalt meg mögöttük a bölcs, aki ezúttal nem volt egyedül.
Egy nő állt mellette, aki vidáman mosolygott rájuk.

Csodálkozással vegyes örömmel üdvözlik egymást,
szokás szerint arcra adott csókkal.

Jan és Janina hellyel kínálják őket a padon.
- Nem csodálkoznék –kezdi a bölcs -
ha ismét valamilyen apró problémátok lenne.
- Apró probléma neked talán, de nekünk nagy gond.
–válaszol Jan és vázolja a problémájukat.
- Szerencsétek van, –néz a bölcs mosolyogva a kísérőjére –
hogy hoztam valakit magammal.
Oh, elfelejtettem őt nektek bemutatni.
Ő a feleségem, de sajnos nem lakik már velem,
de néha meg szokott látogatni.
Azt hiszem, ő többet tud a problémátokról mesélni.


- Több élet - egy történet
- No hát akkor, -kezdi
én egy másik, előttetek teljesen ismeretlen világból jövök.
Ebben a világban az emberek fejlettebbek, mint itt nálatok.
Sok problémátok számunkra ismeretlen.
Nincsenek betegségek,
nincsenek háborúk és senkinek sem kell éheznie.
Csak úgy mellékesen,
mindenki mindenkinek segít a fejlődésben.

De nézzük most a ti problémátokat.
Nehezetekre esik elhinni, hogy már több életetek is volt –
és ami ebből következik, - hogy még több életetek is lesz.

- Kedves Jan – tudod te, hogy igazán KI vagy?
Kedves Janina – tudod te, hogy igazán KI vagy?

Azt mondjátok: ÉN élek,
de ki vagy mi az, hogy ÉN?

Ez egy egyszerű meghatározása
egy nagyon összetett, bonyolult és átfogó tényállásnak.
Azt mondjátok:

ÉN gondolkodom,
ÉN érzek,
ÉN férfi vagyok,
ÉN nő vagyok.

Ha csak egy elektron nagyságúak lennétek,
úgy látnátok a testeteket, mint a csillagos eget.
Legnagyobb részetek csak űr lenne.

Valóságban is űr ez?
Nem így veszitek ezt észre.
Más szavakkal:

Ti magatokat CSAK egy BIZONYOS LÁTÓSZÖGBŐL látjátok ezen a bolygón.

Az esetetekben az EMBERIBŐL.

Ami benneteket egy kicsit továbbsegít –
Amit a fizikusok MEZŐNEK neveznek.
Például ismeritek a mágneses mezőt.
Abba nem akarok belebonyolódni,
amit a fizikusok kvarknak,
húrnak, esetleg szuperhúrnak neveznek.
Mindenesetre náluk már sok világ léte lehetséges.
Az ő számukra EZ már egy VALÓSÁG.
Számukra ez csak idő kérdése - ezeket a világokat -
a tiétekéhez hasonlóan - az eszközeikkel megtalálni.
Ezeknek az elképzelésébe bele lehet szédülni.

De JOGGAL kérdezhetitek: Hol van itt az ÉN szerepem?

A tudományos eredmények engem tulajdonképpen
csak mellékesen érdekelnek, mert

ÉN ÉLNI akarok,
ÉN BOLDOG akarok lenni
De vissza a kérdésetekhez:
Volt már több élete
Ehhez egy példát szeretnék mondani:
Valaki azt mondja nektek

„Nem csak a ti városotok van, nem csak a ti országotok létezik,
vannak még más városok és léteznek még más országok is”
„Honnan tudod ezt?” –kérdezhetitek

„Nos, én már jártam ezekben” – válaszolja nektek
és ti vagy elhiszitek amit mond vagy nem.

Minden ember bensőjében van egy szeizmográf féle valami
és ez vagy IGENT vagy NEMET mond.
Ez lehetséges, ez viszont nem.
Ha már itt igen – ott miért nem?



ÉN egy MÁSIK VILÁGBÓL jövök
és ÉN mondom nektek:
SOK ÉLETETEK volt már és még SOK ÉLETETEK lesz
a ti világotokban és az enyémben.
Saját szemetekkel látjátok a természet mérhetetlen gazdagságát,
az univerzum mérhetetlen nagyságát,
az emberek nagy számát. Nem csodálatos az a kilátás,
hogy a sok életben sok újat megtapasztaljatok?
Ennek a felismerésnek következményeként
EBBEN AZ ÉLETBEN is sokkal fesztelenebbül fogtok élni.
Próbáljátok egyszerűen ki!
Ha ez a számotokra új felismerés igaz, ÉREZNI fogjátok.
Az igazság magáért beszél

- Egyébként, -szólalt meg hosszabb hallgatás után-
már régóta ismerlek benneteket.
A távolból szeretettel figyeltem az életeteket
és továbbra is így fogom figyelni –
ha egy másik világból is.

Az asszony mindkettőjükre és a férjére is rámosolyog,
feláll majd búcsút int, eltávozik és lassan eltűnik a szemük elől

Mellettük csak a bölcs ül.

Jan és Janina ránéznek – hosszan és tágra nyílt szemekkel –
legalább Ő még itt van.
- Te elhiszed mindezt? –kérdezik.
- Én ezt az igazságot élem
és boldog vagyok vele. – válaszolja a bölcs csendesen.

A Nap melegen süt,
a fűszálak és a levelek csillognak,
a folyó és a város fénylettek a napsütésben.






Nos, -figyelemmel kísérted ezt a történetet.
El tudod képzelni, hogy már több életed volt
és hogy még több élet áll előtted?
Talán válaszolsz.
Én csak szerényen belekezdek mindezt átgondolni.
Szép lenne!





Szöveg és képek: Albert Jäger
Fordította: Brumecz József