G




italiano - english - espagnol - francais - esperanto - deutsch

cz



Honnan jövök - egy történet









Egy kis országban élt egy bölcs férfi és egy nagy országban élt egy bölcs asszony. Egymástól külön éltek, de mélyen a szívükben csodálatos módon egymáshoz voltak kapcsolva. Tudtak valamit, de ezt a tudást iskolában nem tanították. Tudták, hogy honnan jöttek, hogy hová tartanak és mindenekelőtt tudták, hogy miért élnek.
A kis országban élt Jan és Janina is. Mindketten nagyon kedvelték és szerették egymást. Sokszor kérdezgették egymástól: -
Milyen jó, hogy ismerjük és megtaláltuk egymást! De honnan jön a szeretetünk, honnan származik az életünk és mindez a sok szépség körölöttünk?

Kérdezték mindenkit a válasz után kutatva, de senki sem tudott neki megnyugtató választ adni:
Mi sem tudjuk. De miért akarjátok ezt ilyen pontosan tudni? Éljetek csak!

Ettől nagyon szomorúak lettek. A barátaik mentségére úgy gondolták, hogy ők még fiatalok, talán ezért nem érdekli ez még őket. Így maradt tehát a vágy a válaszra és ez csak egyre nőtt.

Ennek híre eljutott a bölcs férfihez, aki elhatározta, hogy segít rajtuk. A bölcs ugyanis -
nem véletlenül, hanem egy bölcs döntés következtében – a fiatal pár közelében élt. Így tehát a bölcs egy napon sétálni indult. Egy idő után leült egy padra, és elővette elemózsiáját és italát, hogy enyhítse az éhségét és oltsa a szomját.




Ugyanebben az időben Jan és Janina, akik annyira szerették egymást

és olyan nagyon szerettek volna az életükről és a világról többet megtudni szintén reggeli sétára indultak. Kisvártatva elértek arra a helyre, ahol a bölcs megpihent és időközben elszunyókált. Nem akarták megzavarni, ezért egyenesen továbbmentek volna, de a bölcs felnyitotta a szemét és rájuk mosolygott majd egy kacsintással és egy lágy kézmozdulattal hellyel kínálta őket. -

Nem zavartok, épp ellenkezőleg már vártam rátok. Ezen a fiatalok csodálkoztak, de bizalommal ültek le mellé a padra.

Szótlanul vették elő ennivalójukat és falatozni kezdtek. Janina kinyitott egy colát és abból is ittak.

No – szólt a bölcs, aki eddig halkan nézte őket- a cola nem éppen a legegészségesebb ital! -

Ebben igaza van – válaszolt a fiatal lány egy halkat sóhajtva - de az ember nem mindig a legegészségesebbeket eszi és issza.

A bölcs eddigre már a szívébe zárta a fiatalokat és igazán örült, hogy mellette ültek. Szeretettel nézte őket, de agyában más képek is jártak. Rég elmúlt idők keltek szokatlanul frissítő világossággal újra életre a gondolataiban.



Igen - állt fel amint mondta - csodálkoztatok amikor az előbb azt mondtam, hogy már vártam rátok. A vágy a válaszra a kérdéseitek után eljutott hozzám és felkerekedtem, hogy itt várjak rátok. Azt akarjátok tudni, hogy honnan származik az életetek, a szeretetetek és a világ, ami körülöttetek van. Elmondom nektek, mert tudom, hogy tényleg érdekel benneteket. Szeretnélek veletek egy törénetet megismertetni, így könnyebb elmondani.



Egy nagyon régi időben sok nő és férfi élt mérhetetlenül nagy és szép világokon. Nem szenvedtek semmiben sem hiányt, boldogok voltak. De rosszul gondoljátok, ha azt hiszitek, hogy csak a pillanat örömeinek éltek! Szerették volna világjaikat még szebbé, még sokszínűbbé tenni. Így újabb és újabb világokat teremtettek.

Egy szép napon egy pár így gondolkodott:

Szeretnénk gyermekeket és szeret

nénk a gyermekeinknek adni a világjaink egyikét. Ott boldogok lennének – mint mi – és ugyanúgy széppé tehetnék a maguk világát – mint mi. Így is történt.

Gyermekeik születtek és nekik ajándékozták egy új világot. A lányaik és fiaik boldogok voltak és nagyon örültek ennek az ajándéknak. Örömmel telve meséltek szüleiknek a tetteikről, a sikereikről és hogy hogyan terjeszkedtek el a világukon. Egyre erősebbek lettek, titkokat fedeztek fel és tudatában voltak az erejüknek. De ez nagyon-nagyon hosszú ideig, számotokra elképzelhetetlenül hosszú ideig tartott.

Ezek a lények kísérletezőkedvűek és találékonyak voltak. Mint a szüleiknek, nekik is meg volt a képességük új világokat teremteni és ebben örömüket is lelték. Egyszer amikor arra az elhatározásra jutottak, hogy egy újabb világot teremtsenek, teremtették meg nagy kedvvel és tettvággyal ezt a világot, amiben ti is éltek.

Világosság és sötétség a nappalban és az éjszakában
Magasság és mélység a hegyen és a völgyben
Forróság és hideg a tűzben és a jégben
Szárazság és nedvesség a szárazföldön és a tengeren
Növény és állat
madár és hal
Férfi és nő

Ilyennek látták a ti Földeteket, szépnek, erősnek és egészségesnek






Egy ideig csend volt, majd a bölcs megtörte a hallgatást és így szólt:

Nagyvonalakban vázoltam nektek az eredeteteket, most már tudjátok, hogy honnan származik a világotok, az életetek és a szeretetetek. Mindketten figyelmesen és növekvő csodálkozással figyelték a bölcs szavait. Belsőjüket egy nagy nyugalom töltötte el.

Köszönettel tartozunk ezekért az új és váratlan ismeretekért. Ezeket azonban még fel kell dolgoznunk. Majd kissé határozatlanul még megkérdezték:
Megismerkedhetnénk ezekkel a lényekkel?
Biztosan. – válaszolt a bölcs elgondolkodva.
Mit gondoltok nekem honnan van a tudásom? Minden embernek van belső érzéke. A belső fületekkel meghallhatjátok őket. A kérdés az, hogy akarjátok-e. De erről majd egy másik alkalommal beszélgetünk.
Rámosolygott Janra és Janinára és figyelte őket míg azok az út egy kanyarjánál el nem tűntek a szeméből.
Felállt ő is és meg volt könnyebbülve, hogy első alkalommal elmagyarázta a világ keletkezését a mai embereknek. Majd mélyen a belsőjében érezte annak a bölcs asszonynak a mosolygását, akivel olyan csodálatos módon egymáshoz voltak kapcsolódva annak ellenére, hogy ő ebben a kis országban, az pedig egy nagyon távoli nagyban élt.








Albert Jäger A képeket Arne Jäger

szívélyes engedélyével töltöttem fel.

Fordítás: Brumecz József
Crepuscul von
Daniela