Mesét sejtet a könyv betűrímes szószerkezetű címe, pedig világának tere is, ideje is valóságos. Főszereplője, aki név nélkül, csak kisfiúként szerepel a könyvben, Kolozsváron él szüleivel és nagyfiú testvérével a hetvenes évek végén, a nagyvakációkban pedig az édesapja szülőfalujában szokott nyaralni a Székelyföldön, valahol Tamási Áron szülőfaluja közelében, ugyanis visszafele egy kis kerülővel rendszerint ellátogatnak Farkaslakára, hogy az író sírjára virágot helyezzenek. A cím ígérete mégis hiteles, ugyanis a kisfiú csak nagyóvodás, majd pedig kisiskolás, látásmódja tehát még részben animisztikus. Az óvodából hazamenet benyúl egy kertbe, hogy ibolyát szakítson édesanyjának, de a virág megmagyarázza neki, hogy lopni szégyen és bűn. Az őszi Nap meg azt kérdezi, hol jobb: itthon-e vagy otthon falun, és megállapodnak abban, hogy ott, ahol születtünk, és ahol szeretnek bennünket. Az elszakadt labdát megsajnálja, és hazaviszi meggyógyításra. A tengerrel pedig a nyári vakációban Mikes Kelemenről, a nagy fejdelem íródeákjáról beszélget. A könyv a kisfiú életének mintegy két-három évéből emel ki mozzanatokat negyven-egynehány címmel ellátott rövid történetben. Ezek jobbára mindennapiak, de akad köztük olyan rendkívüli is, mint például az, amikor a Hargitán málnaszedés közben egészen közelről lát egy medvét. A történetek a könyv első két harmadában mozaikszerűen illeszkednek egymáshoz, csupán a kisfiú személye és családja kapcsolja őket egységbe, tehát ezek elbeszélésfüzért alkotnak. Az utolsó harmad viszont összefüggő cselekményű a kisfiúról és a romos ház lakóiról: a két kutyáról, Tiszáról és Vigyázóról , valamint Kóborci macskáról. Ez akár önálló kisregényként is megállná helyét. Az kisfiú jó tanuló, de nem hibátlan mintagyerek. Még az is előfordul, hogy nem akar iskolába menni, amikor meggyűlik a baja a bé betű írásával. A tanítónéni megátalkodottnak nevezi, mert ha megütik, nem hagyja magát: visszaüt. Az ajándékba kapott kariókát a figyelmeztetés ellenére kibelezi, és mindene csupa tintakék lesz tőle. Iskolai sikereivel szeret túlságosan dicsekedni, de a dorgálást megszívleli. S miért lett virágon vett vitéz? Amikor bátyja gyávának nevezi, mert fél kihúzatni meglazult fogát, fogadásból őmaga húzza ki, hogy a pénzzel virágot vásárolhasson az évzáróra a tanítónéninek és édesanyjának. Szerencsés csillagzat alatt született ez a kisfiú, mert harmonikus család, s abban egy igen jó nagyfiútestvér segíti erkölcsi-értelmi fejlődésében, a világ megismerésében. S ott van neki a város mellett a falu, ahol nyaranta másfajta élményekkel, ismeretekkel gazdagodhat. A mű világában érthető módon a pozitív értékekek vannak túlsúlyban, mégsem idillikus világ ez. Nem hiányoznak belőle az élet drámai, sőt tragikus oldalai sem. Mélységesen megdöbben, amikor a lebontásra ítélt romos házban találkozik egy idős nénivel, a ház egykori lakójával, aki, miután meghalt a férje, és gyermekei kivándoroltak idegen országba, az Öregek Házába került. Mikor egy verset olvas arról, hogy a fölösleges kutyakölyköket elpusztítják, szörnyű kegyetlenségnek nevezi, de bátyja figyelmezteti: „Igazad van. Szörnyű. Az élet, kis barátom, sajnos, nem csupa napsütés meg szeretet. Kegyetlenség is olykor.” Legjobban mégis Vigyázó kutya tragikus halála rendíti meg, aki kölyke védelmében űzőbe vette a rókát, s emiatt a vadászok meglőtték. Ott voltak osztálytársai is: „Sírt mindenki, mint a záporeső.” Egyszer a hűségről beszélgetve a kisfiú egy haldokló király fiáhóz intézett szavait idézi egy könyvből édesanyjának: „Légy hűséges e földhöz, mint a csillag az éghez, légy hűséges e néphez; s a te néped nyelvéhez ragaszkodj, mint a tenger a medréhez''