Sokan és sokszor írtak már Móricz Zsigmond remekművéről, leghíresebb novellájáról, a Hét krajcárról a Nyugat-ban való első megjelenése, 1908 október 16-a óta, és valószínűleg ezután is újabb és újabb megközelítések születnek róla. Magam csupán a számok, a világosság-sötétség és a bent-kint archetípusok szerepét vizsgálom a jelentésképzés szempontjából. Kultúránkban közismert a hármas szám és többszöröseinek, valamint a hetes szám szimbolikus jelentése, s az is, hogy a világossághoz, a fényhez rendszerint pozitív, a sötétséghez pedig negatív értékek társulnak. A benthez pedig mint szűkebb térhez a tágas kinttel szemben a korlátozottság kapcsolódik. Természetesen mindezek éppen az ellenkezőjüket is jelenthetik egy-egy adott műben. A bent például az otthonosságot, védettséget, a kint pedig a bizonytalanságot, kiszolgáltatottságot. E mű cselekménye elejétől végig körülhatárolt térben, bizonyára egy kis szobában, tehát bent játszódik le, s az időszerkezet szempontjából pedig a délutántól, vagyis a világosságtól az este, azaz a sötétség felé halad cselekménye. Másnapra az édesapának tiszta ing kell, de nincs szappan a mosáshoz, és ezért az édesanya és kisfia kora délutántól beesteledésig a szappanra való pénzt keresik a lakásban. Pihenés nélkül, játékos-kacagásos teljes beleéléssel végzik ezt a „kivételes munkát”, mivel eleget kell tenni a nap követelményének, hiszen ahogyan azt Goethe is véli, van-e az életben ennél fontosabb. Ezért olyan óriási jelentőségűvé növelt a hét krajcár megtalálása. „ Az első három krajcárt még maga meglelte az anyám.”Valójában azokat nem is nagyon kellett keresni: „Nekem a gépfia kifogyhatatlan kincsesbánya volt, amelybe csak bele kell nyúlni, s mindjárt van terüljasztalkám.” A reménykedés tehát jogos. S itt a hármas szám! A következő három kajcár három helyről kerül elő, s ehhez a háromtagú család mindegyikének köze van. A negyediket az üveges almárium fiókjában találják: „Három nap óta készültem kicsenni onnan, de sose mertem.” Az édesanya lelkesen bizakodik: „Már csak három kell. Osztán, ha ezt az egyet megkerestük egy óra alatt, azt a hármat is megleljük uzsonnáig.” Az ötödik az édesapa kabátjának zsebében lapult. „Mi az két krajcár, semmi. Hol öt van, ott akad még kettő”- lelkesedik ismét az édesanya. S a hatodik éppen az ő zsebéből sorakozik a többihez. Megvan hát a keresés eredménye (világosság, hármas szám)! S ekkor bizony feladják a reményt: „Bealkonyodott, és mi ott voltunk a hiányos hat krajcárunkkal, mintha egy se lett volna...” Úgy látszik, hogy a bent világának tartalékai kimerültek, kintről pedig nem várható segítség, mert: „A zsidónál (kint) nem volt hitel, a szomszédok (kint) épp oly szegények, mint mi...” Pedig a hat annyi mint kétszer három ( l. bibliai világteremtés hat nap alatt)! S váratlanul lesz hetedik krajcár is, mégpedig kintről és egy harmadik személytől, s olyan valakitől, akitől nem vártuk, nem várták volna: a szegények szegényétől, egy koldustól. „- Na, hála légyen - szólt anyám - , szaladj hát...” De hirtelen rádöbben:„- Jókor van együtt a pénz, hiszen ma már nem moshatok. Setét van, oszt lámpaolajam sincs.” A hetes szám, amely egyaránt jelenthet jót és rosszat (l. hét kövér és hét sovány esztendő a Bibliában), egy pillanatig a beteljesedést jelenti, hirtelen azonban megsemmisül pozitív jelentése. S ráadásul az édesanyára „fuldoklás jött a kacajtól.” Itt már, úgy látszik, semmi nem segíthet! Valóban teljesen reménytelenül borúlátó volna hát az író világképe ebben a novellában!? Az adott helyzetben valóban nincs megoldás: az apának nem lesz tiszta ing másnapra. De van egyetlen fénysugár ebben a sötét reménytelenségben: az emberi szolidaritás gesztusa, amely abban az esetben is érték, ha pillanatnyilag mit sem ér. A tiszta ing a mindennapi élet értékei közé tartozik. A szolidaritás hite/illúziója nem helyettesítheti ugyan a mindennapi élet értékeit, hosszú távon azonban a legtöbb ember számára talán nélkülözhetetlen ahhoz, hogy enyhítse szorongásait, félelmeit, ha a jövőre gondol. Az anya és a kisfiú, lehetséges, hogy azzal a tudattal élik tovább életüket, s így gondolja talán az olvasó is, hogy elviselhetőbb és nem teljesen reménytelen az emberi élet mindaddig, amíg hiszünk abban, hogy a világban (kint) léteznek olyan emberek, akikre lehet számítani, hogy segítenek vagy legalább megpróbálnak segíteni rajtunk, ha bajba jutunk. A hetedik krajcár itt tehát ilyen a mindennapiságon túllépő transzcendens jelentést is hordoz. A koldus azzal az illúzióval ment el, hogy ő is segíthetett valakin, s megerősödhetett emberi méltóságában azzal, hogy elfogadták tőle a hetedik krajcárt („nagy hálákodással eldöcögött”). Ő tehát többet kapott az alamizsnánál, s ezért az ő számára a hetedik krajcár szimbolikus jelentése pozitív. Ebben a műben a hetes szám jelentése tehát paradoxonszerűen egyszerre negatív és pozitív előjelű: a materiális értékjelentése negatív, de a morális-spirituális pozitív. Megjelent a Csodaceruza című folyóiratban (www.csodaceruza.com).