Rég úgy képzeltem a faiskolát,
Hogy fatanárhoz jár sok fadiák.
Fapadsorokban ülnek valahányan,
Akár egy közönséges iskolában.

De fatízpercben igazi helyett
Esznek fakolbászt, isznak fatejet.
Fafiúk robognak fafolyosón,
S fakislányok tárgyalnak kuncogón.

És el nem árulnák fatitkukat,
Bármily kíváncsi a fafiúhad.
De ha faestén fölkel a fahold,
A favant felcseréli a favolt.

Mert azt álmodják, többé sose fák,
Csupa valódi, hús-vér kisdiák.
Azt álmodják, többé sose fák,
Csupa valódi, hús-vér kisdiák