This form is secure
Send a message
Search for members
This post is public
László Vizi afable tradukis/adaptis la tekston "La martelistoj" hungarlingve:
A kalapácsizmus Nyomasztó álmot láttam a múlt héten. Azt álmodtam, hogy az egész világon kővel kellett beverni a szöget, mert alkalmasabb módszer még nem volt ismeretes. Hosszú évekkel ezelőtt ugyan már feltalálták a kalapácsot, de erről csak kevesen tudtak. Néhányan, akik pártolták ezt az új eszközt, elnevezték magukat „kalapácspártiaknak". Klubokba és szövetségekbe szerveződtek. Kis jelvényt hordtak a szívük felett: apró kalapácsot. Sajnos, ahelyett, hogy a gyakorlatban is használták volna a kalapácsot, és így jó példával is elől jártak volna, hogy a többieket meggyőzzék az új módszer hatékonyságáról, szüntelenül csekélységek felett vitatkoztak és civódtak. Állandóan arról tárgyaltak, milyen nagyszerű a kalapácsuk, de soha nem használták a hétköznapi életben értelmes célra. Sokan még egy kicsit módosították is a kalapácsukat, hogy kissé kerekebb legyen, jobban hasonlítson a kőhöz. A legnagyobb kalapácspárti szövetség az Egyetemes Kalapácspárti Világszövetség kiadta a Kalapács című folyóiratot. Kezdeményezésére minden évben egyszer a világ más városában gyűltek össze a kalapácspárti vezetők. Az emelvényen hosszú asztalnál foglaltak helyet a szervezetek legfőbb vezetői a kalapácspártiak hatalmas lobogója alatt, amelynek a bal felső sarkában hatalmas kalapács volt látható. A világ minden tájáról érkezett kalapácspártiak felléptek a pódiumra, és nagy kalapácsütéssel köszöntötték a jelenlévőket. Gyakran több ezer kalapácspárti vett részt az Egyetemes Világtalálkozón. De ennek szinte semmi eredménye nem volt a kalapács hasznosságáról való nézetek elterjesztésében, bár akár tízezres is lehetett volna a résztvevők száma. Ennek ellenére tagdíjat és áldozatos munkát követeltek a kalapácspártiaktól. az Az Egyetemes Kalapácspárti Világszövetség ereje nagy részét az évente esedékes világtalálkozóra pazarolta. A kalapács történetének hajnalán az első úttörők még a gyakorlatban is használták a kalapácsot, de később, mivel a kalapácspártiak idejük és anyagi lehetőségeik nagy részét a világtalálkozók szervezésére és különböző folyóiratok kiadására fordították, sem energia, sem pénz nem maradt a kalapács gyakorlati használatára. Így aztán az emberiség nem láthatta, hogy a kalapács milyen alkalmatos eszköz, és nem találkoztak jó példával, amit követhettek volna. Az átlagemberek őrülteknek tekintették a kalapácspártiakat, vélhetőleg a különös szertartásaik miatt. Elterjedt az a kalapácsellenes érv, hogy a kalapács mesterséges eszköz a sokkal természetesebb kővel szemben. !!! A köveknek az alakja is sokkal szebb, változatosabb. !!! A megszokás és általános idegenkedés miatt a kalapácspártiak mind jobban és jobban elszigetelődtek a társadalomtól. Elfelejtkezvén az eredeti célról, nem arra törekedtek, hogy az egész világon elterjedjen a kalapács használata. A kalapács használatáról szóló könyveket nem lehetett rendes könyvesboltokban megvásárolni, csak a kalapácspárti szervezeteknél lehetett hozzájutni. A kalapácspártiak gyakran „a mi eszközünknek" nevezték a kalapácsot, mert elfelejtkeztek arról, hogy azt nem az ő kedvükért találták fel, hanem az egész világ hasznára. Nem is szög beverésére használták, mert a cél magával a kalapáccsal való foglalkozás lett. Sokan úgy is tartották, hogy a kalapács sokkal nemesebb tárgy annál, hogysem valódi használat közben bepiszkíthatnák. Aki követte őket valamint ezeket a szertartásokat és szamárságokat, azt „kiváló kalapácspártinak" nevezték. Aki a kalapáccsal kapcsolatos szolgáltatásokat terjeszteni vagy árusítani akarta, azt megbélyegezték azzal, hogy a legszentebb eszmékkel üzérkedik. Mindig akadtak olyanok is, akik feldíszítették a kalapácsot olyannyira, hogy az már nem is volt használható. A kalapácspártiak úgy tartották, hogy ők külön közösséget alkotnak. El is nevezték ezt a közösséget „kalapácsiának". Ennek a virtuális országnak nem csak zászlaja, de még himnusza is volt, amelynek a refrénje: Éljen a Kalapács! Éljen a Kalapács! Éljen a szent Kalapács! Egészen átizzadtam mire felébredtem. Boldogan eszméltem rá, hogy csak lázálom volt az egész. A vekker 8 órát mutatott, hát gyorsan készülődni kezdtem, hogy időben odaérjek a szombati eszperantó klubfoglalkozásra… Thierry Salomon 2005
Éva Juhász says: